Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1159 gazdák vonatkozásában megjegyzi, közöttük „még sok a paraszt", de tendenciát lát arra, hogy „legalább a következő nemzedéknél kulturális kapcsokkal fűződjék a középosztályhoz." A Beksics által előállított nyolcvanas évek beli adatokkal öszszehasonlítva tanulságos a számarányok megállapítása. A mintegy 380 ezer keresőből az egyes csoportok: ún. értelmiség 230 ezer gazda 60 ezer iparos 40 ezer (az iparos keresők 8%-a) kereskedő 20 ezer (a kereskedelmi keresők 20%-a) tőkés, járadékos, magánzó 30 ezer Ehhez az országos kereső-eltartott arány alapján adja hozzá a középosztályi eltartottakat. Beksiccsel összevetve — ha most a statisztikai konstrukciót is a középosztály-teremtés egyik változatának tekintjük — mindenesetre szembetűnő, hogy a nyolcvanas években még az iparos és kereskedő népesség soraiban keresték a középosztály zömét, mostanra az ún. értelmiség (pontosabban szólva a közszolgálat és szabadfoglalkozás) mögött fedezték fel a túlnyomó többséget. A számszerű körülhatárolásnak, úgy tűnik, a statisztikus sem tulajdonított különösebb jelentőséget, mert hamarosan maga mondta ki: „ne bíbelődjünk tovább számításokkal", s Ignotus nyomán úgy vélte, hogy „a magyar középosztály eszerint ma mindig inkább identikussá lesz a városi polgársággal". Azt jövendöli, hogy „ha a magyar középosztály csakugyan osztályöntudatra jut és politikailag is számba veendő alakulássá fejlődik, politikája mindenesetre városi politika lesz. Középosztályunk ugyanis három különböző összetevő elemből forr össze: azt az ellentétet, amely a szorosan vett városi polgárság között és a vidéki birtokosság között főként gazdasági okok miatt fenn áll, az értelmiség hidalja át, mely számára nézve ma a legtekintélyesebb tagja a középosztálynak..."140 A van-ra és legyen-re vonatkozó megállapítások különbözőségei és egybecsúsztatásuk azonban már aligha lepnek meg bárkit, talán csak az lehet zavaró mozzanat, ha a statisztikus hite és mérése kerül ellentmondásba. Miközben a jövő aktualitásaihoz kötődő írások a középosztály újrafogalmazásával kísérleteztek, a magyar középosztály leírásai tovább görgették a történet örökségét, s ennek egyik fontos ága, fontos motívuma a gentry történeti útja maradt. A komolyabb tanulmányok sorából kiemelkedik Concha Győző sokat idézett, tulajdonképpen korai, fogalomtörténetinek is tekinthető munkája, amely eredetileg a Budapesti Szemlében jelent meg.141 Conchának azonban nem ez volt az első megnyilatkozása ezen a téren, lényegében hasonló érveket fejtett ki egy 1904-es, Szent Imre-köri felolvasásán is.14 2 Ekkor ráadásul a fogalmakat kifejező 140 Rögtön hozzáteszi azonban a fentiekkel némileg feleselő korlátozást: „...de bár már a mai megoszlás szerint is csak egy harmadrésze szorosan vetten városi, és a közigazgatás, a modern gazdasági élet, a művészetek decentralizálódásával még erősebb lesz vidéki részének túlsúlya..." uo. 708. 141 [Eredetileg: 1910.] In: Concha, 1935. 142 Az angol fejlődés árnyalt bemutatása után tömören összefoglalja tézisét a magyar gentryre nézve is: „így képzelték nálunk is a gentry alakulását azok, akik e nevet, e jelszót a 70-es, 80-as években társadalmunk helyes alakulása után vágyva hangoztatták, s a régi középnemesség legjobb
