Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1158 KÖVÉR GYÖRGY alapfeltételek biztosításától függ a „középosztály többi alkatrészeinek felvirágoztatása, a magyar középosztály rétegének kiszélesítése".13 5 A koalíció bukása utáni vitákat óhatatlanul felajzotta a választójogi küzdelem. A Huszadik Század köréhez tartozó szerzők ebben a vonatkozásban is másként viszonyultak a történelmi kontinuitás kérdéséhez. A Magyar Problémák hozzászólás-rovatában például joggal tette fel a szerző általában is a kérdést, hogy a „gentry és nagybirtokos osztály mennyiben jogosítottak arra, hogy a magyar »történelmi osztályok« elnevezést a maguk számára lefoglalják, s Magyarország lakosságának túlnyomó részét, a polgárságot, a parasztokat s a munkásokat, kik évezredeken át véreztek és dolgoztak ezért az országért, a Magyarországot megalkotó történelmi tényezők sorából kizárják"?136 A „vidéki progresszív középosztály" megteremtésének programja azért fogalmazódik meg ebben a közegben, mert nem kis megdöbbenéssel azt kell látniuk, hogy a vidéki középosztály „olyan világszemléletben él, amely saját osztályhelyzetével egyenesen ellentétes hadállásba kergeti. A középiskolai tanárt, a bírót, ügyvédet, orvost és kereskedőt hallgatva, azt kell hinnünk, hogy egy több ezer holdas osztályosa a nacionalista uralomnak szólal meg benne, vagy legalábbis ennek gazdatisztje. Ezt az intellektuális, indusztriális és kommerciális elemet szemelték ki a politikai és szociális hatalom eljövendő letéteményeseként, aminthogy tényleg ezt az elemet kell a hatalomnak útjába ejtenie, ha demokratizálódásának irányában megindul."13 7 A diszkontinuitás legradikálisabb koncepcióját a statisztikus és szociográfus Móricz Miklós, Móricz Zsigmond öccse összegezte a Nyugat hasábjain.13 8 Szerinte „1849-ben vége lett a magyar középosztálynak is", s az abszolutizmus kártevését nemcsak a köznemességre, hanem a harmadik rendnek nevezett polgárságra is vonatkoztatta. A kiegyezés ugyan megadta a lehetőséget „a megszakadt életfolyamatok továbbgördülésére", mégis úgy véli, hogy „az új alkotmányos élet nem nyugodott osztályokon", s a „munkásság tömörülése megelőzte a középosztályét". Mindezekre támaszkodva a szerző osztályfogalmának körvonalait is kielemezhetjük: „Van-e magyar középosztály? Azokat a nyomokat igyekszünk itt összekeresni, amelyek egy ilyen középosztály kiformálódására mutatnak. A határköveket próbáljuk meg kijelölni, amelyek ennek a középosztálynak a valószínű kiterjedését jelzik: természetes, hogy közvetlen út nem vezet ennek a megismeréséhez. Mert a magyar középosztály ma még nincs, ha az osztályöntudat, az érdekközösség, a politikai és gazdasági érvényesülés közös, határozott tendenciái szerint akarjuk az osztály ismertetőjeleit összeállítani: de megvan az az anyag, amely előbb-utóbb, s hitünk és a jelek szerint [sic!] nemsokára osztállyá kell tömörülnie. "(Kiemelések - KGy.)139 Móricz ezután kísérletet tesz az 1900-as népszámlálás alapján a középosztály („anyagának") számszerű becslésére is és eltartottakkal együtt 800 ezer körüli eredményre jut (ideszámítva törvényhozástól szabadfoglalkozásig az „űn. értelmiséget", az 50-1000 holdas gazdák, az iparosok és kereskedők bizonyos hányadát, valamint a tőkéseket járadékosokat és magánzókat). Az 50-1000 holdas 135 Uo. 644-645. 136 Maiéter, HSZ. 1910. 235. 137 Tanódy, HSZ. 1910. 258. 138 Móricz M. Ny. 1913. 702. 139 Uo. 704.