Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1154 KÖVÉR GYÖRGY dasági Egyesület (OMGE) szociális bizottságának megbízásából, nemzetközi kitekintéssel foglalkozik a középosztály-problematikával. Megállapítja, hogy a kisipar „nem kiegészítő része a középosztálynak, hanem lecsúszott a társadalom alsó rétegei közé". A magyar viszonyokra ezt így konkretizálja: „a magyar középosztály majdnem teljesen nélkülözi épen azt az elemet, amely más művelt népeknél ezen osztályoknak gerincét és fő erősségét alkotja", az „iparos és kereskedő polgári osztályt". A nemzetközi középosztály-mozgalom legújabb vívmányait eközben — sajátos módon — mégis beilleszti a hazai elemzésbe: „A magyar társadalom mai fejlődésének történeti előzményei és az erre közreható sajátszerű tényezők okozták, hogy nálunk a középosztály ez idő szerint majdnem kizárólag a hivatalnoki és lateiner elemekből áll, mert ami a magyar birtokos gentryből még egzisztál és a mai polgári elem újabban fejlődött az csak rudimentum. Az egyik maradványa egy befejezett múltnak, a másik kezdete egy jövő fejlődésnek, amelynek az útjára okvetlenül rá kell térnünk..."12 0 Mintha az űn. (de egészen más jelentésű) régi középosztály romjain nálunk az új, hivatalnokokat és szabad foglalkozásúakat magában foglaló középosztály hordozná immár a jövő ígéretét. Persze — ha kissé belegondolunk — aligha véletlenül: hiszen a nemesi középbirtokosság leszármazottainak — oktatási aspirációik révén — elsősorban ezekbe a hivatásokba volt módjuk teret foglalni. De a társadalmi szerveződés szintjén is megindult a tisztviselők „hivatásrendi" egyesületekbe tömörülése: a Magántisztviselők Országos Szövetsége 1896-ban (később Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége), a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete 1903-ban alakult meg.12 1 A hivatalnok elem erősödését és öntudatra ébresztését jól jelzi, hogy 1904-ben Kolozs rendezett tanácsú város polgármestere egy tanulmány függelékeként tervezetet tett közzé, amely a „középosztály önvédelme" címen „magyar állami és törvényhatósági tisztviselők, föld és házbirtokosok; művészek, hírlapírók, ügyvédek, orvosok, tanárok, mérnökök, papok, tanítók, magántisztviselők, kereskedők és iparosok" egyletté alakulását tűzte célul.12 2 Tudomásunk szerint a középosztály újfajta tömörítését célzó szervezkedésből nem lett semmi, az mégis figyelemreméltó, hogy az alapvetően közjogi kérdéseket meghaladni akaró, de Magyarország ipari önállósulását szociális téren előkészíteni kívánó szerző ugyan időnként tesz gesztusokat a földbirtokos nemesség irányába, meggyőződéssel vallja viszont a nemzetiségi viszonyok szorításában: „egy erős, egységes magyar középosztály megteremtését más nem, csak a magyar tisztviselő végezheti."12 3 A szár-120 Szilárd, 1911. 244-245. 121 Bódy, 1993. 87-91.; Szabó, 1989. 142. 122 Münstermann, 1904. 90. 123 Münstermann, 1904. 9. Ez tulajdonképpen megfér egymással, amikor azt íija, hogy „a kik a nemes birtokból extra domínium kerültek, ma majdnem mind a magyar tisztviselői karban foglalnak helyet. Nem hiszem, hogy akadjon Magyarországon nem nemes magyar tisztviselő olyan, a ki nemcsak természetesnek, hanem kívánatosnak is ne tartaná, hogy a magyar tisztviselői karban annyi magyar nemes foglaljon helyet, a mennyit egy több fiúgyermekkel bíró nemes ember családtagjainak foglalkozás szerinti ésszerű megosztása a tisztviselői pályára utal." uo. 21. A nemes származású ifjúnak azonban nem kénytelenségből, hanem tudatosan kell a tisztviselői pályát választani, s belépéskor azonosulnia kell „egy tisztán szorgalomra alapított existenciákból létesített Corporatiónak" a tagságával, uo. 23.
