Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1153 nultak a szigorú fegyelembe, viszont „bizonyos simulásuk a mindenkori hatalomhoz" teszi alkalmatlanná őket „a nemzet vezetésére nehéz időkben". Geőcze korábban ismeretlen rokonszenvvel szól a „színmagyar" nép fiaiból kikerülők „őserejéről" és „eredetiségéről", „kiválásuk" — felfogása szerint — a középosztály megújhodása szempontjából csak „lassú és sohasem tömeges" lehet.11 6 Elenyésző töredékként, kivételként, de mégis számol az arisztokráciával is. A zsidóságot viszont „rohamosan átalakuló középosztályunk tömegében rohamosan szaporodó elemének" tartja. Az „assimilálódás" számára „nem faji vagy felekezeti kérdés", hanem „elsősorban az erkölcsi és culturális színvonal" problémájaként vetődik fel. Ebből a szempontból a zsidóságot háromfelé bontja: szerinte „van a nálunk élő zsidóságnak egy erkölcsi és culturális fejlődésre képes s a nemzeti érzés iránt fogékony, becses része...melynek felszívódása a középosztályba nyereség". Van egy, „sajnos jelentékeny rész", amelynél a műveltség szintje alacsony és a nemzeti érzéshez is idegenül viszonyulnak. S végül egy töredék az, amely ugyan a cultura magas fokán áll, „de érzésében cosmopolita s a vallási és erkölcsi alapot teljesen kilökte a lába alól". A fentiek fényében evidensnek tűnik, hogy Geőcze szerint csak az első bizonyult felkészültnek az emancipációra, a második rész azzal okoz nehézséget, hogy gyermekeit az értelmiségi pályára küldi, a harmadik beállítódása meg egyenesen káros.117 Egy biztos, hogy a társadalom szervezésére vonatkozó elképzelések konklúziójaként a régi birtokos osztályból származó úr azért kapja a — hozzá azért, valljuk be nem könnyen tapadó — „kiválóan sociabilis" jelzőt, mert a szerző szerint ő „képes beolvasztani az idegen elemeket: a szorgalmas, de isolait német polgári családot, a finomabb érzésű zsidót. A többi elem mind különvált, egymáshoz nem tapadó töredék: szilárd kötetté (sic!) csak ezen osztály összetartó ereje változtatja."118 A bajok gyökerének feltárása után az orvoslás módjára is javaslatot tesz a szigorú szerző, s eközben némiképp a premisszáknak is ellentmondó következtetésekre jut, amikor kijelenti: „a modern társadalom csak szellemi és erkölcsi qualificatiot ismer, születésit nem." Maga is érezvén a „látszólagos" ellentmondást a történelmi középosztály hivatásáról mondottakkal, a következő magyarázattal szolgál, kimondva: e „hivatást nem születési, hanem erkölcsi qualificatiojánál fogva töltheti be. A történelmi középosztály van hivatva arra is, hogy a társadalomnak saját erejéből, tudása, deréksége révén fölemelkedő elemeit, bármely rétegből, bármely nemzetiség, vallás kebeléből jöjjenek azok, szeretettel fogadván a maga körébe, annak megadja a magyar nemzeti társadalom évszázadok nemes hagyományai által kifejlesztett nemes zománcát..."119 A történelmi középosztály erkölcsi definíciója azonban több mint puszta máz, a Szemle karácsonyi számában közölt cikk közvetlen záróutalást is tartalmazott a Megváltás aktusára. Egy évtizeddel később az agráriusok már ott tartanak, hogy egy feltehetőleg kezdő tollforgató már a mezőgazdasági érdekképviselet, az Országos Magyar Gaz-116 Uo. 922-923. 117 Uo. 924-926. 118 Uo. 927. 119 Uo. 934. A zománc metaforát tovább csiszolja, amikor a továbbiakban a társadalomnak visszaadandó „nemes patináról" ír, ami úgymond „bele van égetve a lelkünkbe".
