Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1152 KÖVÉR GYÖRGY hagyó, hanem a tartalom is, amikor számot vet azzal a számunkra már ismétlésnek tűnő ténnyel, hogy a „magyar középosztály belső szerkezetében" nem egységes, s benne „különnemű alkotó elemek" lelhetők fel. Eszerint a középosztály a „történelmi középosztály", a „polgárság", a „nép fia", az „aristocratia", és „zsidóság" soraiból tevődik össze, tehát konzekvensen genetikusan leszármaztatott elemekből. Jelentős részben ennek tulajdonítható, hogy ebben az írásban szinte lépésről lépésre tetten érhető a gentry átértékelésének folyamata. Nemcsak abban, hogy a csoport — a szerző „mi tudatának" hangsúlyozása mellett — immár „történelmi középosztály" gyanánt jelenik meg, hanem abban is, hogy ez az elem, amely a szerző szavai szerint „ma is színt és jelleget ad" ennek a csoportnak, a korábbinál sokkal erőteljesebb kritikában részesül, s ezúttal a saját oldalról.114 Az egykori köznemesség tagjainak anyagi romlását ugyan saját hibái mellett igyekszik a körülményeknek tulajdonítani (bár itt komoly ellentmondások feszülnek: 49 után a „német csatornán" az európai műveltség nem jutott el hozzá, de a kiegyezés után „Parisból" az „élvezetvágy" igen, másra vonatkozik, mégis nehezen összeegyeztethető „esztelenségig menő szabadelvúsége", s a „mesterségesen leszorított árak"), mégis korábban szokatlan hangot és hangsúlyt használ, amikor kimondja: „ezek a tényezők idézték elő ama léha, nyegle, a munkát lenéző, romlott, here-típus kifejlődését is, melyet ma gentry szóval jelölnek s mely a közvélemény előtt a régi középosztály hírének annyit árt." S bár ezt a „hitvány típust", csak töredéknek tekinti, „kiszáradt fához" hasonlítja, s kijelenti, hogy ezekkel nem kíván foglalkozni, csak az osztály azon része érdekli, amely „félig saját hibáján kívül került az anyagi tönk lejtőjére", azt kellene szerinte megmenteni.115 A polgárság kapcsán kerül terítékre a nemzeti szempont, mint fő tényező, ami miatt nálunk — szerinte — „nem lehet tisztán a democratia szempontját érvényesíteni." A mai középosztály polgári részei közül a „némileg cosmopolita" és a „nemzetiségek közül" kikerülők az „assimilálódás" befejezetlensége miatt nem alkalmasak a nemzet vezetésére, ám meggyőződése szerint fiaik már magyarok lesznek. A polgárság „régebben ideszakadt, törzsökös" másik része megbízható ugyan, de „szűk látókörű", s ezért vezetésre, „új eszmék termelésére nem való." A polgárok „még becsesebb, kiforrottabb elemének" tekinti a „régi lateinerek, városi honoratiorok osztályát", akik ugyan a „bureaucratia oszlopaiként" beletaegyébként visszaemlékezéseiben is nagy tisztelettel szól „női munkatársáról" Geőcze Saroltáról. Bernát, 1936. 21. 114 A szerző hangsúlyozottan többes szám első személyben beszél: „...bennünk a történelmi középosztály sarjaiban..." Geőcze, 1904. 934. A „történelmi középosztály morfológiájának vázlatára" lásd Hanák, 1962. 31. John Lukacs terminológiai áttekintéséből kimarad a „történeti középosztály", nála a dzsentri szó helyét a kilencvenes években Budapesten az „úri középosztály" kifejezés veszi át, majd alig egy évtized múltán újabb „vészterhes változás" következik: a „keresztény középosztály". Lukacs, 1999. 98-99. Az előrehozott ütemezésű fogalomváltások (hivatkozás nincs) nyilvánvalóan a két világháború közötti fejlemények visszavetítései. 115 Uo. 921. Az arányokat tekintve maga is bizonytalanságban lehet, mert a bajok gyökeréről szólva, később a megrendülés magával ragadja: „Az egykori úri családok nagy része (sic!) országszerte elpusztult. A vén nyárfák kifágva, a kert felszántva, az udvar begyepesedve, a kapu csukva, a nép az udvarból kitiltva, az új uraságtól elvadulva: a birtok kézről kézre vándorol, mint a bolti portéka." uo. 927. E gyöngyszemet olvasván nehéz megtartóztatni magát a gazdaság- és társadalomtörténésznek legalább bizonyos kérdések megfogalmazásától: vajon miért van a kert felszántva, s miért is vándorolna kézről kézre a bolti portéka?
