Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Makkai Béla: Önvédelem vagy expanzió? Magyar "nemzetgondozási" program a délszláv régióban a 20. század elején 101
„NEMZETGONDOZÁSI" PROGRAM A 20. SZÁZAD ELEJÉN 113 törekvésekkel fokozódó nemzeti elnyomás tényére, amely még a tannyelv megválasztásának szintjén sem kedvezett a nemzeti hovatartozás megvallásának. A Dráván túli szórványmagyarság csonkatársadalmat mutató szociológiai összetétele ugyancsak a döntő jelentőségű okok között érdemel figyelmet. A „vidéki" értelmiség hiányát a kiutasítások és repatriálások tovább növelték; szellemi vezetés hiányában pedig a legtöbb kezdeményezés eleve kudarcra volt ítélve. A magyarság térvesztésének talán legfőbb tényezője a szórvány állapot, ami a vegyes házasságok létrejöttének, vagyis a természetes asszimiláció felgyorsulásának kedvezett. A magyarság defenzívába szorulása különösen a vegyes lakosságú településeken olyan helyzetet teremtett, hogy pl. egy községi iskola fenntartása a csekély számú érintett teherviselési képességét már jelentősen meghaladta. Itt kell emlékeztetnünk a horvátországi magyarokat diszkrimináló földreform káros hatásaira.5 4 A többi utódállamhoz hasonlóan a tulajdonviszonyok terén elszenvedett ezen újabb csapás még inkább kérdésessé tette a horvátországi magyarság nemzeti/nemzetiségi önszerveződését. Minthogy azonban Trianonnal a délszláv utódállam magyar többségű peremvidékeket is bekebelezett, a bácska-bánsági tömbmagyarság kebelében megszülető Magyar Párt megpróbálkozhatott a horvátországi szórványok politikai integrálásával (pontosabban közéleti mozgósításukkal a választási kampányidőszakokban) - csekély eredménnyel. A kudarcok után mondhatni törvényszerű, hogy az időközben csaknem felére olvadt szlavóniai magyarság a Független Horvát Állam szélsőséges rezsimjében vélte megtalálni politikai patrónusát.5 5 * A Szlavóniai akció szerves folytatásaként kibontakozó Boszniai akció a hasonlóságok és összefonódások ellenére több szempontból eltérő fejlődést mutatott. Az egyik legfontosabb különbség, hogy a nemzetgondozási programok sorában legkésőbben útjára indított Száván túli akció igen csekély számú magyar gondozását tűzte maga elé. Am a boszniai töredék-magyarság lélekszáma önmagában aligha indokolta a költséges program elindítását.56 S ezen a ponton is jól megragadható a délszláv nyelvterületen vezetett akciók sajátos kettőssége. Széchenyi Béla, a Julián Egyesület elnöke a külföldön élő magyarság nemzeti gondozását többek között ekképpen magyarázta: „Egyik legfontosabb feladatunk kétségtelenül az, hogy elhárítsuk fajunk életerejének szabad érvényesülése és fajunk természetes térfoglalása elé gördített mesterséges akadályokat".5 7 Nos, amennyiben a Monarchiának és benne a magyarságnak kizárólag a Balkán felé lehettek reális „térfoglalási igényei", az 1908. évi annexióval egyfajta „mestersé-54 1938-ban a megművelt földterület 1,86%-a volt magyar kézen. - A. Sajti Enikő: Az impériumváltás hatása a délvidéki magyarok társadalomszerkezetére = Limes: tudományos szemle, 2002/2. 44. Vitatható a szerzőnek azon megállapítása, hogy „ahol egyébként is elenyésző számú magyar élt", hiszen 1910-ben Szerém megyében még 27.323 (6,9%) ember vallotta magyarnak magát. [A KSH jelentése a miniszterelnökségnek. - MOL К 26 ME 1189. cs. sz. n. 1918 XXXTV t.] A birtoktulajdonlás tehát még radikális népességapadást feltételezve sem mondható „arányos"-nak. 55 Kalangya, 9. évf. 11. sz. (1940. nov.), 485. 56 Tény, hogy az 1905-ben elindított Bukovinai akció keretei között is csak mintegy tízezer székelyt „gondoztak", azzal a különbséggel, hogy a Szucsava menti tömbmagyarságot már az 1880-as évektől több hullámban igyekeztek az anyaországba visszatelepíteni. Ld. Makkai Béla: Magyarsággondozás Bukovinában = Kisebbségkutatás, 9. évf. 3. sz. (2000), 446-477. 57 Elnöki jelentés - 1910. 3.
