Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1149 kormányzását. És, hogy ezt mind megértethessük önökkel: - hogy meg ne lepje önöket, mikor majd előlépünk, már kezdjük predikátumainkat névjegyeinkre íratni: címereinket pecsétnyomóinkra metszeni. A gentrytől elvették önök a drágakövekkel kirakott kardmarkolatot, de megmaradt neki még a kard s a címer."101 Zavaros kép a nyolcvanas évek gentry-vitáinak lezárásaként, de hitelét nehéz kétségbe vonni. A címerpajzson a kígyó-gentry látható, amint befonja az egész nemzettestet, s a pajzsot markolat nélküli (vagy csak drágakövek nélküli markolatú?) csupasz kard övezi. Nem éppen idilli vízió, de az integrált nagy és új középosztály tervének fejfáján joggal díszeleghetne. Nem minden volt nemes, nem minden magyar gentry gondolkodott azonban így. Az Országos Kaszinó kapcsán már idézett leírás például azt is kritikusan megállapítja: „Az a társadalmi réteg, mely magát Budapesten most »gentry«-nek nevezi, nem hasonlít az angol gentryhez semmiben sem, csak abban az egyben, hogy ez a budapesti gentry is oly művelt, földbirtokos családokból áll, a melyek tulajdonkép saját birtokaikon a vidéken laknak, és a fővárosba csak mulatni, gyermekeik neveltetése végett vagy a papák, vagy a férjek magasabb rangfokozatú állami tisztviselősködése folytán járnak föl." Nem mulasztja el megemlíteni: „Budapesten azonban nem minden művelt földbirtokost fogadnak be a »gentry« társaságba; éppen ellenkezőleg, a budapesti »gentry« köreiben többet adnak a genealógiára mint maguk a mágnások." Végső soron azonban a jelenség fővárosi kezdeteit látva nem érzi ildomosnak vészharangok kongatását: „Szerencséjére a magyar társadalomnak ez a legújabb keletű rendi mereveskedés oly betegség, a mely csak szórványosan lép föl a Budapesten székelő nemes családokban." (Kiemelés - KGy.)102 A legfontosabb vitakérdésekben az álláspontok polarizálódásával és kristályosodásával tulajdonképpen lezárult, s egyúttal eldőlt a nyolcvanas évek középosztály-vitája. Az utóvédharcok sorából egyet mégis meg kell említenünk: az aktuális vita történelmi kiterjesztését. Úgy látszik a konfrontáció hevében meg kellett küzdeni a nemesi múltért is. Az amúgy is a viták része volt, hogy Mikszáthtal szólva - ez a gentry az a gentry-e? Most a históriai levezető csörtére az ún. Grünwald-Mocsáry párbaj keretében került sor.103 Grünwald az 1825 előtti évekre különféle metszetekben hozott pillanatfelvételekből rakta össze a maga erősen aktualizált múltképét. Nem nehéz az önéletrajzi ihletettséget észrevenni a negatív jellemzésben: „E körökben hírnévre, tekintélyre, vezető állásra nem eszmékkel, a tudomány új igazságaival lehetett szert tenni. Ha ilyen magasabb 101 Uo. 36-37. 102 A budapesti társaság. 1886. 419-420.; 438. 103 Grünwald, 1888.; Mocsáry, 1889. A fogalomhasználatra: „Egybefoglalva teszem meg a főurakról és a köznemességről szóló fejezetek tartalmára észrevételeimet; a főurak megnevezés helyett a mágnások, a köznemesség helyett a nemesség szavakat kívánom használni. Nem épen könnyű jó nevet találni azon osztálynak, melyet Grünwald Béla a köznemesség címen tárgyal; nem tartom jónak a köznemesség szót; régebben ez alatt a paraszt életmódot folytató, vulgo bocskoros nemeseket értették; a táblabíró szó legjellegzetesebb, de hiányos sok tekintetben; még talán leghelyesebb egyszerűen a aemesség szót használni. Legyen szabad tehát kérnem a nyájas olvasót: vegye tudomásul, hogy midőn én nemességet mondok, ugyanazon osztályt értem alatta, melyről Grünwald Béla mint köznemességről beszél; midőn a főurakról és köznemességről együtt akarok valamit mondani, az összes nemesség kifejezést fogom alkalmazni." Mocsáry, 1910. 205.
