Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1148 KÖVÉR GYÖRGY risztokrácia, a gentry, a polgár, a nép) újra kell definiálnia. „Ugyanis ez a kígyógentry faj veszedelmes náció; nemcsak, hogy becsületesnek, okosnak, lovagiasnak, hazafiasnak, ha kellett: önfeláldozónak mutatta magát mindig s ezáltal meg tudta nyerni a többi osztályok bizalmát és rokonszenvét; nemcsak, hogy tényleg most is az ő kezében van a vezérszerep, hanem még amellett olyan fortélyos is, hogy egyik végével belenyúlik a magas arisztokrácia, másik végével meg a polgárságba és a népbe. Mindegyikkel atyafi, jó viszonyban élő rokon s ördög tudná pontosan meghatározni, hogy fölfelé, meg lefelé hol kezdődik és hol végződik? Olyan, mint a farkát szájába fogó kígyó: se kezdete, se vége. Akár hol tapogatja az ember, mindenütt az ő ruganyos teste van! Avagy nem belőle emelkedett-e ki a legmagasabb születés-arisztokrácia? - Nem bukkanunk-e lépten-nyomon itt és ott egynevú családokra, melyek csak két külön osztályba átnyúló gallyai egy törzsnek? Nem ő szolgáltatja-e az értelmi arisztokrácia legnagyobb kontingensét? A hajdúk, a királyi városok polgárainak egy tekintélyes része nem az ő családi vérükből származott-e? A jászok, a kunok nem az ő osztálytársaik voltak-e bizonyos tekintetben? A népbe, az egyszerű munkások közé nem szállott-e le közülük meghatározhatatlan számú mennyiség? S azok az elemek, melyek nem vele egy törzsből származó atyjafiai, a kinyomozhatatlan rokonság szálai, hálózata által s az együttélés teremtette összeköttetéseknél fogva nem szintén atyjafiai-e?" (Kiemelés -K.Gy.)99 Az eredetileg iróniába hajló hasonlat menet közben szinte határtalanul komoly (és ruganyos) vízióvá tágul. S valójában a középosztály alkotó-elemeinek korlátozásából és megmerevítéséből megszületve épp a nemzeti identitás újrafogalmazásának kulcsfontosságú részévé válik. Ne higgyük azonban, hogy a szerző beéri a fogalomtörténeti teremtés kissé mágikus gyakorlatával. Pontosan megfogalmazza, hogy miből táplálkozik indulata, s hogy kik ellen és milyen eszközökkel kíván harcba szállni. „Az idők szeszélye egyszer, ezelőtt 17 évvel, úgy hozta, hogy a magyar nemzet nevében intézkedő férfiak egy paktumot kötöttek a Habsburg uralkodó házzal, melyre azt mondták a nemzetnek, hogy az kedvező lesz neki s lényegében nem más, mint a régi pragmatika szankció, a nemzetre nézve előnyösebb megújításban. A nemzet elhitte mind a kettőt, pedig egyik sem volt igaz."100 A dualizmus megszokott függetlenségi kritikájából, a becsapottság érzéséből azonban újfajta stratégia körvonalazódik. Beksicshez szól, de az egész 67-es establishmentnek intézi szavait: Ha rongyos a gentry, annak a kiegyezés megkötői az okai. „Nem követjük az ön tanácsát. Nem veszítjük el exkluzivitásunkat: testünk szívós tömörségét. Nem ültetünk a gentiy helyébe demokráciát, mely nem fakad a mi vérünkből, hanem csak kívülről önthetnek ránk, mint ránk öntötték kultura cím alatt a mindenünnen összekompilált intézményeket, melyek megfojtással fenyegetnek bennünket. Nem olvadunk be az új földesurakba. Nem hozunk magunknak ész-arisztokrácia cím alatt pénz-arisztokrácia gólya-királyt... De nem is megyünk azon az úton tovább, melyen eddig önöket jóhiszemúleg követtük." A felmondott lojalitás a politikai és társadalmi térre egyaránt vonatkozott, de a társadalmi mozgalom megelőzi a politikai hatalomátvételt: „Elkergetjük önöket doktrínáikkal együtt a hajóskapitányi padról s majd magunk vesszük át a hajó 99 Uo. 28-29. 100 Uo. 30.
