Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1147 individuális jellemvonásai e népnek, hogy nem bátor, pénzvágyó, hazafiságot nem ismerő, hatalomvágyó, minden befolyást és hatalmat a kezébe igyekszik keríteni, mint tette ezt a polgárosítás 17 éve alatt nálunk, ahol számarányát sokkal túlszárnyaló mértékben kezébe kerítette kereskedelmünket, iparunkat; az ügyvédi, az orvosi teendőket, a zsurnalisztikát, a földbirtok egy részét; (nem a Censor által kimutatott arányban!) a hivatalt, a pénzt s ezzel a befolyást, kiszorítva minden térről a nem zsidót."95 Mint látható, következtetéseit részben Censor adataiból vonta le, bár ez nem akadályozza meg abban, hogy közben meg is kérdőjelezze azokat. Végső soron azonban itt világos distinkciót tesz a nemzeteszmény jegyében: „Azonban ne vélje senki, hogy ez okból reájuk fogom kiáltani a feszítsd meget. Nem! Sőt, amennyiben az eredményt nem aljas és erkölcstelen úton, hanem kitartó szorgalom s egymás segítése által érik el, meghajlom előttük és tisztelem bennük azon vonásokat, melyek erényszámba mennek. Ha becsületes úton s eszközökkel szereznek, nem irigylem tőlük a sikert; épp úgy nem, mint nem irigylem a germántól, a szlávtól, ha megvagyonosodik Magyarországon s lesz belőlük magyar polgár. A magyar kereskedő elbukik; jő helyette másik - rosszabb esetben német, a ki 30 év alatt magyarrá változik. - Nem baj! - A nemzet nem szegényedett, habár a bolt urat cserélt. A magyar gyáros tönkre megy; jő helyette másik, vagy rosszabb esetben: cseh, kinek fia már magyar. - Nem baj! - A nemzet nem szegényedett, habár a gyár urat cserélt. Az egyik magyar eladja ősi földjét, megveszi a másik; rosszabb esetben porosz lesz az új földesúr, aki magyar honfiakat növel. - Nem baj! - A nemzet nem szegényedett, habár a föld urat cserélt. De ha mindezt egy népfaj gyermeke szerzi meg, mely 3000 év történelmének tanúskodásaként soha sem olvad be a népbe, mely között él; mely ezredéveken át elkülönzött test a testben, anélkül, hogy részévé válnék az egésznek; melyről három ezredév történelme tanítja, hogy vallásának, faji természetének exkluzivitásánál fogva ezredéveken át megőrzötte vérbeli ösztöneinek változatlanságát, -tehát a továbbköltözési hajlamot is, akkor, ha megdöbbenek, méltán döbbenek meg nemzetem: a zsidóéval nem rokon fajom jövője fölött."96 Margitay tehát a „nemzetalkotó osztályok" legfontosabbikába, a „közép-földbirtokosokból (a gentry tagjaiból), kereskedők, iparosok, ügyvédek, orvosok, hivatalnokok, tőkepénzesek, zsurnalisztákból álló szorgalmas, becsületes és hazafias középosztály" soraiba nem sorolja be a zsidót.97 S nem pusztán faji, vérségi kritériumok alapján szegül szembe a középosztályi keveredés tézisével, hanem ennél még sokkal megfoghatatlanabb etikai és politikai maximák mentén. A becsületes és hazafias vagyonszerzők viszont társadalmilag is befogadtatnak. Mindebből azonban a nyolcvanas évek közepének — a zsidó ellenpontjaként asszimilált fajjá konstruált — gentryjére nézve is komoly társadalmi következmények adódnak. Erre először csak oldalvágásként utal, amikor felteszi, hogy „Censor nem tartozik a kutyabőrös gentryhez (ugy-e nem?)"98 A címeres gentryről szólva azonban — saját módszertani előfeltevéseihez is némiképp hívnek kívánva mutatkozni — az „egész magyar fajt" is (a magas a-96 Uo. 22-23. 96 Uo. 24-25. 97 Uo. 25. 98 Uo. 27.
