Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1138 KÖVÉR GYÖRGY inkább, mert Berzeviczy a bevezetőben különösen fontos fogalmi megállapításokat tesz. „A gentry, melyet néhány évvel ezelőtt mint concret társadalmi fogalmat már alig ismertünk, s mint társadalmi jelszót egyáltalán nem használtuk, ismét divatos és tág körökben népszerű schibolethté [bizonyos hangok kiejtésének sajátosságai alapján tett csoportok közötti megkülönböztetés a héberben! lett, melyről ráismernek egymásra a rokonérzelműek, a melyben bizonyos lappangó symphatiak és antipathiak nyernek tetszetős kifejezést, s amely egy még csak homályos körvonalakban mozgó socialpolitikai irányzat minden nyilvánulásában mint signatűra szokott szerepelni, a végből, hogy általa népszerűvé és jóhangzásúvá tétessenek oly politikai eszmék és tervek, a melyeket — a maga valójában fölismerve — a magyar közvélemény ma is visszautasítana."65 A viták kiéleződését kétféle megközelítésnek tulajdonítja: egyfelől az antiliberális koráramlat feltámadásának, másfelől a gentry hibáit kigúnyoló, szerinte szintén antidemokratikus támadásoknak. Az általa is elismert válság „hármas természete megfelel a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulásnak, melyen nemzetünk az utóbbi évek alatt átment s melyek mindegyike megváltoztatta a gentry helyzetét is és olyasmit vont el tőle, a melynek hiányát még eddig, az új viszonyok között egészen kipótolni nem tudta..."66 Magát — hangsúlyozott többes szám első személyben — azok közt tartja számon, „a kik a gentry életrevalóságában hiszünk és őt a bajok leküzdésére buzdítjuk."67 Már csak ezért sem elégedhet meg a sablonos magyarázatokkal a kormány „tehetetlen" politikájáról, vagy a gentry élhetetlenségéről. Úgy véli: „A mi áll a gentry bajainak fő okára nézve a gazdasági téren, hogy tudniillik az új helyzetet idejekorán föl nem ismerte s annak exigentiáival nem számolt kellőleg, az áll politikai és társadalmi elmérgesedéséről is. Bármily hévvel hirdessék is az ellenkezőt, nekünk erős meggyőződésünk, hogy itt a hiba épp abban rejlik, hogy a gentry az önmaga által inaugurált űj korszak demokratismusa iránt kezd elhidegülni, és állítjuk, hogy azok, a kik a gentry űjabb szereplését mint egy örvendetes újjáébredést és egy jobb kor előjelét üdvözlik, csalódnak vagy ámítanak, mert mentül inkább fogja magát a magyar értelemben vett »gentry« körülhatárolt osztálynak érezni, s mint olyat éreztetni, tehát mentül inkább tér el lefelé a demokratia követelményeitől, annál inkább veszélyezteti ügy társadalmi, mint politikai positioját."68 Szerinte a negyvenes és hatvanas évekhez képest épp a „demokratikus szellem" indult hanyatlásnak „gentrynk körében". Félreérthetetlenné teszi, hogy hol is sántít alapjában az angol párhuzam, amikor a kölcsönkért „gentry" szót, „az övéktől lényegesen eltérő értelemben használjuk. Míg ugyanis nálunk, rendszerint szigorúan megkülönböztetve csak a köznemességet értjük alatta, angol értelemben ez a szó annyit jelent, mint az egész művelt, vagyonos és tekintéllyel bíró középosztály, a melyben benne foglaltatnak a nagyobb földbirtokosok, a tudomány emberei, a jogászok, nagykereskedők, katonatisztek, papok stb. születésre való minden tekintet nélkül, csak gent-65 In: Berzeviczy, 1905. II. 233-234. (Eredetileg: Nemzet, 1884. szept. 28, 29, okt. 1, 2.) 66 In: Berzeviczy, 1905.236. A gazdasági veszteség és a politikai kiváltságvesztés együttesen járult hozzá „a társadalmi befolyás és tekintély" alászállásához. 67 Uo. 237. 68 Uo. 241.
