Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1139 lemannek kell az illetőnek lennie, innen a büszke közmondás, hogy a király valakit noblemanné megtehet, de gentlemanné nem!" Angliában ugyanis „a gentry fölött álló s azzal együtt az aristokratiát alkotó nobility vagy peerage nem társadalmi osztály, hanem inkább hivatal, a mágnási rang személyi, nem családi s csak korlátolt öröklési joggal száll tovább." Innen adódik tehát a következtetés: „ha gentrynknek egy nagy része a nem nemes osztályokat ma, midőn azok politikában és társadalomban tért foglalni kezdenek, kevésbé jó szemmel nézi, mint akkor, mikor még csak az alkotmány sáncaiba fölvételükről volt szó, ne keressen Angliában mintákat arra, hogyan rekessze el magát ez elől az invasio elől, mert arra ott, hol e processzus évszázadok óta zavartalanul folyik, mintát nem is talál, de igyekezzék eltanulni az angol gentry ama tehetségét, a mellyel az a fölvett új elemeket assimilálni tudja."69 Ebben az összefüggésben különösen helyteleníti az antiszemitizmus elteijedését a gentryben, valamint annak a „felsőbb osztályok" iránti újabb magatartását. Az előbbivel kapcsolatban óva int: „...vigyázzanak azok, akik a társadalmi téren megengedett, bár gyakran indokolatlan sympathiákat vagy antipathiákat átjátszva a politikai térre, azzal hitegetik magukat, hogy ezáltal csak egy, az ő szemökben gyűlöletes osztálynak vagy felekezetnek okoznak kellemetlenséget; ha egyszer a liberalismuson rést törünk, nem mondhatjuk meg többé, mi minden fog azon a résen át belopózni." A másodikat tekintve, ennél sokkal normatívabban fogalmaz: „az országos politika szempontjából is elhibázottnak, helytelennek, károsnak tartjuk az utóbbi időben — ellenzéki auspiciumok alatt — mutatkozó közeledését s benső hozzásimulását a gentrynek az aristokratia nem-liberális táborához. S különösen roszszallnunk kell ezt, ha megkísértjük speciális gentry-álláspontra helyezkedni."70 Felrémlik előtte a legfelsőbb és legalsóbb osztályok ölelkezésének réme, „amely ölelkezés nem egyszer agyonnyomta a középosztályt", s ez ellen szerinte egyedüli védekezés, „ha önmagában megerősödik s összeforrasztja minden elemét". (Kiemelés - K. Gy.)71 Mindenfajta politikai romanticismussal és állami socialismussal szemben a gentryt arra figyelmezteti és kéri, hogy „elutasítva magától minden politikai fölhasználtatására irányozott charlatan kísérletet, simuljon egész lélekkel a középosztály többi elemeihez, olvadjon össze, egyenlősítse magát velük, vegye föl velük a versenyt bátran, a gazdasági kereset és társadalmi működés minden becsületes terén s mindezek mellett ragaszkodjék szilárdan azokhoz a liberális elvekhez, a melyekhez hagyományai kötik, bízva önerejében s el nem fogadva semmi kiváltságot."72 Berzeviczy tehát nem zárta ki — akár saját lehetőségei közül sem —, hogy „speciális gentry-álláspontra" helyezkedjen, érveinek jelentős része épp arra irányul, hogy ez érdekek kifejtésére a gazdasági és társadalmi téren pont magának a gentrynek van szüksége. Azzal azonban, hogy a magyar gentryt a liberalizmushoz igyekezett kötni, valójában túl ment a politikai liberalizmus szigorú előfeltevésein, hiszen politikai preferenciái a klasszikus liberalizmusban csakis az egyéneknek és sohasem a társadalmi csoportoknak, osztályoknak lehet-69 Uo. 243-244. 70 Uo. 245-247. 71 Uo. 248. 72 Uo. 251.
