Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1137 Az 1881-ben lezárult első menet — amely a szó szoros értelmében nem is volt vita, hiszen csak Láng és Szontágh konfrontálódott egymással — még csak az álláspontok körvonalazódását eredményezte. A második fordulóra azonban 1884-ig várni kell, bár akkor sem lesz mindenki mindenkinek az ellenfele, ám a frontvonalak kétségtelenül lemerevednek és a hangulat feszültebbé, a hangnem kiélezettebbé válik. Közben olyan, a kedélyeket jócskán felborzoló eseményekről sem feledkezhetünk meg, mint az 1882-es újabb pénzügyi krízis, a tiszaeszlári vérvád-per és a körülötte zajló antiszemita megmozdulások, vagy hogy a társas élet körei se maradjanak le láthatárunkról: az Országos (vagy ahogy gyakorta nevezték: a Gentry-) és a Lipótvárosi Kaszinó 1883-as megalakulása.62 A vita újabb hullámához döntő lökést adott a délszláv eredetű és nem-nemes családból származó Beksics Gusztáv, vezető liberális publicista és épp 1884-től szabadelvű országgyűlési képviselő két (különböző álnéven megjelentetett) röpirata.6 3 A közvetlen országgyűlési vonatkozásokból vélhetően a Timoleon által jegyzett röpirat a korábbi, amelynek közvetlen kiváltó oka a keresztény-izraelita vegyes házasság főrendiházi elbuktatása volt 1883 végén 1884 legelején. Ez váltotta ki Beksics oligarchiaellenes indulatát, bár már ebben az írásban is felbukkan a középosztállyal kapcsolatos koncepciója.6 4 Ugyancsak ebben az évben jelent meg a Nemzet hasábjain folytatásokban a maga is régi, mellesleg Sáros-megyei nemesi családból származó polihisztor és liberális politikus Berzeviczy Albert cikksorozata, amely közvetlenül ugyan nem hivatkozott egyetlen röpiratra, vagy újságcikkre sem, (név nélkül azonban idézett a „kitűnő fiatal publicistától", azonosíthatóan Láng Lajostól), egészében azonban az eszmecsere horizontját lényegesen kitágította. Mivel nem krónikát, hanem fogalomtörténetet szándékozunk írni, célszerűnek látszik a világos elvi állásponttal bíró, mégis neutrálisabb Berzeviczyvel kezdenünk a szövegelemzést, s csak ezután áttérni Beksics másik, feltehetőleg év vége felé, már parlamenti képviselő korában írott második röpiratára. Annál is Hogy a történész mennyire nem feledkezhet meg az írott szöveg mögött megbúvó hangalakról, legyen szabad egyetlen példát felhoznom. Csiky Gergely Sisyphus munkája c. regényében (1892) például a tipikus vidéki nemesasszony, Nagyvéghyné így szól a főhős Pándi Klárához: „Boldogult nagyapád, e mintaképe az igazi magyar nemes földesúrnak, vagy mint most mondják, zsántrinak (Nagyvéghyné őnagysága így ejté ki az elegáns új divatú elnevezést, meg akarván mutatni, hogy ő is tud franciául olvasni)..." In: Csiky, 1955. 560. 62 Az Országos kaszinó és a gentry azonosítása a kortársak megítélésében nem volt egyértelmű. Egy névtelen — feltehetően többszerzős — leírás Budapest társasági életéről például úgy tudta: „Az »Országos casinó«-t olyan áramlat létesítette, a mely felől nem lehet elismerés nélkül nyilatkoznunk. Ez az a hamisítatlan művelt demokrata felfogású áramlat volt, mely a régi magyar nemességnek és a felsőbb honoratior elemeknek szívélyes belső tömörítését vette célba a rendi reakció első szárnypróbálgatásai ellenében. (Azóta némelyek rútul vissza kezdenek élni a »gentry « elnevezéssel.)" A budapesti társaság. 1886. 442. 63 Timoleon, 1884.; Censor, 1884. - Mindkettő Zilahy Sámuel kiadásában jelent meg. Beksics pályájára lásd: L. Nagy Zsuzsa: A „nemzeti állam" eszméje Beksics Gusztávnál. Századok, 1963. 6. 1242-1276. 64 „És íme, miután a középnemesség ledöntötte kasztjának sorompóit, miután a nemzet nagy zöme átvonult e sorompókon, miután a nemesség, polgárság, s értelmiség összeforrott egy hatalmas középosztályba: most kellett megérnünk azt a divatot, mely Magyarországon még sohasem létezett, az aristocratikus eszmék és az aristokratia divatját." (Kiemelés - K.Gy.) Timoleon [Beksics], 1884. 6. A főrendiházi leszavazásokra lásd Gyurgyák, 2001. 68-69.
