Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1133 Láng ugyan tiltakozott, hogy ezt ő mondta volna, s riposztjában ki is jelenti, hogy „azt, hogy a gentrynek hanyatlania kellene a jövőben, sehol sem mondottam."48 (Kiemelés az eredetiben.) A viszontválasz lendülete azonban az egész középosztály-problematika szempontjából olyan következtetések megfogalmazásához is elvezette, amelyeket a leggondosabb olvasással sem lehetett volna az eredeti cikksorozatból kielemezni. ,,A »gentry« [s immár ő is belső idézőjelet használ!], mint osztály, mint örököse ugyanazon érzelmeknek, melyek őseit jellemezték, el fog enyészni; de ezzel még nincs mondva, hogy ugyanazon családok utódai, melyek ma az uralkodó osztályhoz tartoznak, ne tartozzanak az uralkodó osztályhoz a jövőben is. Te azt hiszed, hogy meg fognak szűnni politikai tényezők lenni, én ellenben azt hiszem, hogy azok lesznek a jövőben is... Igaz ugyan, hogy a jövő uralkodó osztálya nem lesz többé kizárólagosan a mai gentry. Kénytelen lesz magába fogadni és áthasonítani mindazt, mi a polgári vagy még alantabb társadalmi osztályokból munkája és értelmisége által magának érvényt tud szerezni. De azt hiszem, nem baj, mely miatt aggodalommal kellene a jövőbe tekinteni. A nemzet középosztálya gazdagodni fog oly elemekkel, melyek nevelik annak erejét, és siettetik azon átalakulási folyamatot, melyet korunk iránya parancsolólag követel."49 (Kiemelés az eredetiben.) Csaknem négy évtizeddel Kossuthnak a bevezetőben idézett, űj elemeket teremteni kívánó okfejtése után a gentry még mindig „magába fogad és áthasonít" - jövő időben. Ebben a kibontakozó konfrontációs időszakban szólalt meg a Budapesti Szemle hasábjain a már korábban emlegetett Asbóth is, a konzervativizmus egyik hetvenes évekbeli zászlóbontogatója. Asbóth nemcsak az osztályt magát, annak válságát, hanem a válság következményeit is szemügyre veszi. Kiindulópontja nem sokban különbözik attól, amit részben Simonyinál, illetve Lángnál (nem tévedés, így együtt!) olvashattunk. Szerinte ezen osztálynak „még most is kezében van a magyar földbirtoknak, de a politikai befolyásnak is messze tűlnyomó része." Úgy véli, „ha fog is, de egyelőre még nem szervezkedett, nem szilárdult meg más olyan osztály, mely az öröklött, meggyökeresedett befolyást nem tekintve, legalább az anyagi eszközök, a politikai iskolázottság, a hazafias hagyományok ugyanazon teljével léphetne helyébe."5 0 Tágas horizontű nemzetközi háttérrel vázolja fel ez osztály történelmi űtját: „Természetes, hogy a társadalom ily szervezete mellett, ha nem is jogilag, de társadalmilag és politikailag is külön fejlődött egy osztály, régi táblabírák mostani fiai és unokái közt másféle szellem uralkodik." Mint írja: „Szontágh Pál új nevet talált fel számukra; tőle úgy tanulták, hogy most gentrynek hívhatják magukat s a világért sem hagynák el predikátumaikat látogató jegyeikről, nevök felé pedig odavésetik az ötágú koronát, melyre a heraldika szoros szabályai szerint nincsenek jogosulva, mert a magyar nemesi korona mindig a három eperlevélből állott, négy gyöngyös csúcs alatt. A társadalomban vissza akarják állítani azon különböző osztályokat, melyek a politikai életben 1848 óta megszűntek." Pulszky, 1888. 28. (A hitbizomány) 48 Láng, 1881. 89. Viszontválaszának „A távozó és az érkező Magyarország" címet adta. 49 Láng, 1881. 90-91. 50 In: Asbóth, 1892. 1. Az 1892-es tanulmánykötetben közölt szöveg lényeges pontokon bővebb, mint a Budapesti Szemlében megjelent korábbi változat. Feltűnő az is, hogy helyenként a gentry kifejezést ezen osztályra módosította az új kiadásban. A konkrét utalás Láng és Szontágh írására szintén kimaradt a bő évtizeddel későbbi másodközlésből. A cikk alapvető gondolatmenetét azonban ezek a változtatások nem érintették.
