Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1134 KÖVÉR GYÖRGY mely összekötve a hagyományok, a viszonyok és az érdekek közössége által, magának a Verbőczy [sic!] szerint »egy« nemességnek körén belül elfoglalta azt a nagy tért, mely az időközben keletkezett magas aristokratia és a bocskoros nemesség közt fennállott, a nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik irányban szoros határok által külön lett volna választva, sét úgy, hogy mind a kettővel folytonos és közvetlen kapcsolatban állott, és mind az egyikbe, mind a másikba szakadatlanul áthullámzott. Ez az osztály politikai iskolázottsága, hagyományai, birtoka, értelmisége és bizonyos demokratikus és aristokratikus tulajdonságok szerencsés egyesítése által a mozgató erő volt mindig és ma is az a nemzeti testben. Újabban divatossá vált gentrynek nevezni, jóllehet éppen nem az, ami az angol gentry. És ez a »gentry« súlyos válságban van, sőt arról szólnak, hogy föltartóztathatatlan hanyatlásnak indul. [Tehát csak kezdődik a hanyatlás!] És egy tekintet ez osztály szerepére, elegendő annak feltüntetésére, hogy minő veszély fenyegeti hanyatlásában az egész magyar fajt, a magyar álladalmat."51 A fejtegetések nem mulasztják el kiemelni ez osztály elsősorban lefelé nyitottságát, gyűjtőmedence jellegét, valamint fölfelé is rátarti exkluzivitását. Valószínűleg nem tekinthető véletlennek, hogy a régi nemességről szólva épp ezekben a részekben fordul elő a leggyakrabban az 1892-es másodközlésben az eredeti Budapesti Szemle cikkből a gentry szó másra cserélése. „A régi nemzeti nemesség képezte ez osztály [eredetileg itt: a gentry] zömét, de egészséges társadalom-politikai, sőt azt lehetne mondani physiológiai ösztönnel, ellentétben a kék vér elvével, a legszélesebb és legszabadelvűbb módon folytonosan gyakorolta a vérfölfrissítés azon módszerét, mely nélkül minden zoologicus faj föltartózhatatlan elfajulásnak indul. Izmot és csontot, a szolid és ellenállásra képes tulajdonokat folytonosan és nagy szabásban assimilálta más, nemzetiségre is más fajokból, hogy áthassa ezeket vérével, szellemével, ragyogó tulajdonságaival." Nem marad el a gondolatmenet folytatása az arisztokrácia felőli határmezsgyére térve: „így e nemesség [eredetileg itt: a gentry] voltaképpen nem volt más, mint a nagy medence, melybe szakadatlanul belefolyt minden, a mi a hazafiságot physikai, szellemi és erkölcsi tetterővel kapcsolt össze. És itten kell megjegyezni, hogy míg ez intézmény, — mert intézmény, nemcsak osztály volt 1848-ig, — a néperőnek legjobb elemeit folyton magába szítta, egyúttal az országnak legrégibb és történelmi positióra legfényesebb nemessége annyival inkább maradt meg kebelében, a nélkül, hogy a fényes címeket viselő aristokratia soraiba lépett volna, minél állhatatosabban ragaszkodtak az illető családok nemzedékről nemzedéki-e minden támadással szemben a nemzeti érdekhez."52 A politikai szerepvállalás kapcsán itt sem hiányzik a kitérő a városi polgárságról, hogy amit „Nyugat-Európában középosztálynak neveznek, Magyarországon csak egyes városokban bír politikai súllyal", bár a szinte obligát utalás ezek „részben nem magyarfajú" mivoltára, együtt jár „habár jó magyar érzelmük" említésével.5 3 Asbóth ebben az írásában láthatóan keresi a megszólított autentikus csoportelnevezését, gyakran él például a „címtelen nemesség" terminussal, s talán nem véletlenül épp abban 51 In: Asbóth, 1892. 7. 52 In: Asbóth, 1892. 8-9. 63 Uo. 9.
