Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119

1160 KÖVÉR GYÖRGY a „kórjelenségeket" részletesebben is elemezni próbálja. Négyféle fő okot külön­böztet meg: 1. a középosztályok (megint legalább kettőre utalva) rohamos pusz­tulását, 2. az alkotmányos főintézmények (municipalizmus, parlamentarizmus) üres formává válását, 3. a közgazdasági süllyedést és a ferde közgazdasági politi­kát, 4. a helyzet fő okaival szembenézés hiányában a csüggedést és a fatalizmust. Tárgyunkhoz most csak az első pont illik, bár egészében és a szerző logikája szerint a fő okok szorosan összefüggnek egymással. Simonyinak meggyőződése a gentryről, (akit többnyire végig a polgársággal együtt emleget, de leírása mindig inkább csak a gentryre illik), hogy „ezen osztály, financiális romlása dacára még huzamosabb ideig döntő befolyást fog gyakorolni a politikai életben, és pedig e­lőször évszázados traditio és szokásnál fogva... továbbá azon oknál fogva is, mert politikai jelentőségű 'új' társadalmi rétegek még nem képződtek, vagy legalább nem oly mértékben a mint az az alkotmányos életben nélkülözhetetlen..."3,7 Si­monyi tulajdonképpen három olyan „osztályt" azonosít a korabeli Magyarorszá­gon, „mely több okból kiválik a nagy közönségből": ezek pedig szerinte a mág­nások, a zsidók és a parasztság. A társadalmi középpel kapcsolatba hozható zsi­dóságról, „mint vallás és faj által egyesített, kitűnő leleményesség- és szívóssággal bíró osztályról, jelenleg csak annyit akarunk megjegyezni, hogy igazságtalanság lenne tőlük azt követelni, a mire a gentry évszázados traditiója dacára sem képes."38 Itt még apró zökkenő a gondolatmenetben, hogy az imént épp a gentry tradícióra hivatkozva jósolt számára még hosszú politikai szerepet, ám a közgaz­dasági viszonyok tárgyalása kapcsán ennél társadalmilag tovább is megy, amikor egyes példák — pl. egy nagybérlő — felemlítésével az alábbi következtetésre jut: „...az ilyen új emberek, van köztük magyar nevű is, tervszerűen ellenszenvre neveli[k] gyermekei[ke]t a haza és az uralkodó faj iránt, melyet nem tekintenek másnak, mint meggazdagodásuk objectumának és nem hiszem, hogy az ilyen e­lemek assimilálásához a jelen politikai és közgazdasági rendszer mellett sok re­mény lenne."39 Simonyi nem fukarkodik a megyei gentry és a Tisza-adminiszt­ráció bírálatával sem, s a „középosztály süllyedését megakadályozandó", hajlan­dóságot mutat nemcsak az örökösödési jog, hanem a választási rendszer (beleértve a választójogot) és a virilizmus megváltoztatatására is. Mindenekelőtt a közös vámterülettel és az általa „smithiánusnak" nevezett liberális gazdaságpolitikával kíván szakítani. Egyértelműen leszögezi azonban azt is, hogy a „48-as évek számos vívmányával, mint pl. az egyenlőséggel, még ha lehetséges lenne is, valami reac­tió-félét előidézni, szándéka senkinek nem lehet."40 Bár első hallásra meglepőnek tűnhet, a kormánypárti oldalon felbukkanó nézetek — legalábbis, ami a baljós folyamat-diagnózist illeti — nem különböznek érdemben. Láng Lajos, ekkor még fiatal újságíró, statisztikus, ám hamarosan is­mert liberális politikus, aki az Ellenőrben közölt cikksorozatát — egyik vitapart­nerének levelével és az arra adott válasszal együtt — brosúrában is megjelentette, 37 Simonyi, 1880. 16-17. 38 Simonyi, 1880. 18. Itt ismétli meg a következtetést: „De oly osztály, mely a volt gentry és polgári osztályt politikai működésben felváltaná, ily osztály nem képződött. Ez talán kisebb baj lenne absolut államokban, de igen nagy baj alkotmányos államban." uo. 39 Uo. 20. 40 Uo. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents