Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119
1126 KÖVÉR GYÖRGY bármennyire törekedjenek értelmezni, teljes fogalmát nem lehet találni", mert az hol szűkebb, hol tágabb értelemben bukkan fel, „de azért az a szó, eszme vagy gondolat mégis létezik, létezett vagy léteznie kell, legalább képzeletben megvan." S szerinte ilyen szó a középosztály, mely már létezett a hűbéres rendszer alatt is, „ha ma is azokat értjük a középosztályon, csak históriai anteactákból alkotjuk a fogalmat, de a jelen körülmények és viszonyok között nem fejezi ki az eszmét, a mit alatta gondolunk, vagy gondolnunk kell."26 Szerinte a középosztály régi fogalma, amely abból fakadt, hogy a városok nemesek voltak, a jogok kiterjesztése révén elvesztette értelmét, vagy legalábbis politikai fontosságát. „Viszont igenis van egy másik középosztály, melynek tagjai nem csak a városi elem, hanem szélesebb értelmű és magában foglalja — legalább az én gondolatom szerint — az ország legnagyobb, legegészségesebb s óhajtanám legerősebb részét." Szociológusokon túltevő operacionalizáltsággal és költőket megszégyenítő képiséggel kísérletet is tesz a körülhatárolásra: szerinte a „rangfokozatok két vége által bezárt rész volna a középosztály", amelynek elválasztása igen nehéz munka volna, „mivel az átmenet az egyikből a másikba oly finomul van nuancirozva, miszerint összeolvadva ugyan nincs, de teljesen össze van forrva...". Felsorolja „az ismertető jeleket" is (társadalmi élet, míveltség, gazdagság,jogélvezet, foglalkozás, életmód), amelyek maximumát és minimumát kellene meghatározni, ám „azok combinatiója végtelenre megy, s annyival inkább nem demarchabilis, mivel az osztályok közt megállapodás nincs, hanem mind egy folyamnak vízrészei most egyik vagy másik szélén haladnak, fent vagy alant lebegnek, és az örök helyváltozás által tisztulnak s mentik meg magokat a megrothadástól, úgy a polgári társaság folyamában az egyének szüntelen változása, osztály tekintetében, eszközli, hogy ne rohadjon meg a polgári társaság tespedés miatt, hanem az örökös friss vér és életerő kerengjen benne." A kombinatív elhatárolás lehetetlensége miatt végül egyetlen elemet emel ki: ez pedig a produktivitás, ugyanis szerinte a „középosztály a nemzet vagyonosodása tekintetében közvetlen munkál, a mellett, hogy consumai."27 S hogy a jövőt is belekeverje — elemzés helyett —, bizodalmát fejezi ki, hogy „egy erős középosztály fog alakulni", amely ráadásul, reményei szerint mint eddig, ezután sem „felolvasztható", bár érzékeli a bajt is, hiszen megjegyzi hozzá: „ok nélkül való tehát e tekintetben erő és vagyon vesztegetés."28 Ha már kitekintettünk az 1867 előtti, uniót megelőző erdélyi állapotokra, vessünk egy pillantást, mennyiben zárult le az átmenet szakasza a kiegyezés megkötésével. A konzervatív-liberális publicista, Kecskeméthy Aurél megállapításai éles szemű megfigyelőről árulkodnak ugyan, de a középbirtokosság pusztulásával és a polgárság jelentéktelenségével kapcsolatban sok újat számunkra nem tartalmaznak.2 9 Sokkal érdekesebb, amit közvetlenül az emancipáció törvénybe ikta-26 Csegezy, 1866. febr. 4. Buzinkay úgy tudja, hogy „fiatal tordai bíró" volt. Buzinkay, 1988. 291. 27 Csegezy, 1866. febr. 4. 28 Csegezy, 1866. febr. 7. 29 „És a közép birtokos osztály nagy átmeneti válságban van. Nagy része a forradalom óta, és általa tönkre ment. Nagy része nem bír szakítani a feudális fényűzés reminiscentiáival, s rohanva rohan pusztulása felé, földbirtoka más nem nemes, vagy nem magyar, vagy zsidó kézbe megy át. Egy okkal több arra, hogy még létező nemzeti földbirtokos osztályunknak az alkotmányos életben súlyát fenntartsuk." „Tekintsük a polgári osztályt, mely a demokratia leghathatósabb eleme fejlet-
