Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119

KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1127 tása után, a zsidóság és a középosztály viszonyáról mond: „És e polgári osztályok közé ékelve — mint választó víz — áll a zsidó tömeg; mely habár politikailag egyenjogúsított, de családilag teljesen elkülönített, vallásilag éppenséggel cast: és mindenesetre e m'ai napig tettleg a nemzettestben idegen osztály, mely a nemzeti polgárság, az egyöntetű közszellemmel bírandó középosztály kifejlődését eddig lehetetlenné tette, mert az alsó és fölsőbb osztályok egymásba átmenetét megszakítja."30 Az 1840-60-as évek átmeneti korszakában a középosztály-teremtés koncepciói az alábbi kérdésekre keresték a választ: 1. milyen szerepet tölt be az átalakulásban a középbirtokos nemesség és annak leszármazottai? 2. milyen összetevő elemekből alakul (a jelenben és a jövőben) az újonnan formálódó középosztály? 3. miként biztosítható e többkomponensű csoport kulturális kohéziója, nemzeti homogenizálása? ad 1. Láthatóan a földbirtokos („úri") rétegek dominanciáját még azok sem kérdőjelezték meg ebben a korszakban, akik vagy személyes kötődés révén, vagy a réteg anyagi romlása láttán már elbizonytalanodtak a hegemónia átmenthetőségét illetően, ad 2. A lehetséges összetevő elemek tekintetében sem volt túlságosan bő a választék: a nemesség mellett már a reformkorban is elsősorban az ún. honoratiorok, valamint a városi polgárság (kereskedők, iparosok) felső csoportjai jöhettek szóba, az utóbbiaknál mindig hangsúlyozva a nem magyar jelleget, amely a harmadik kérdés szempontjából bizonyult döntőnek. Nem mindegyik, de több koncepcióban épp a magyar jelleg biztosítása miatt külön is számoltak az alföldi mezővárosok cívis polgáraival, vagy azok gyermekeivel. A zsidóság emancipációját megelőzően tulajdonképpen senki sem szembesült komolyan azzal a problémával, hogy a zsidó kereskedők és pénzemberek java hogyan fog a formálódó középosztályba illeszkedni. A fiatal izraelita generáció értelmiségi pályákra áramlása végképp nem került a tematikába, ad 3. A kulturális homegenizálás két szempontból tűnt megvalósíthatónak: egyrészt az ötvenes évek publicistái bíztak abban, s már megvalósulni látták, hogy a nemesség leszármazottainak ifjú nemzedéke a passzív rezisztencia kényszeréből beáramlik az általa korábban lenézett, de tanultság által elérhető pályákra, másrészt viszont úgy vélték, hogy a közép- és felsőfokú műveltség terjedése — a sokféle eredet és funkció dacára — egységes nemzeti keretet biztosít a kulturális kritériumok alapján kiemelkedő megújult magyar középosztály számára. tebb országokban, mert vagyonossága s értelmisége versenyezhet a földbirtokos aristocratiával. Nálunk ezen elem végtelenül jelentéktelen. Az apró és mesterségében ó-conservatív, de politikai hajlamaiban subversiv kézműves mellett és fölött kezd ugyan fejlődni az egyesületi szellem, s a gyáripar; de csak kezd; és az is nagyrészt szédelgés tárgya. A városi vagyonosabb polgár, és meggazdagodott kereskedő, többnyire külföldi származású, de mindenesetre nyárspolgár, politikai hivatás nélkül." Kákay Aranyos, 1869. 321-323. 30

Kákay Aranyos, 1869. 323.