Századok – 2003

KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Középrend vagy középosztály(ok)? Társadalomteremtő fogalomalkotás Magyarországon a reformkortól az első világháborúig 1119

KÖZÉPREND VAGY KÖZÉPOSZTÁLYOK 1125 nyékről, vagy a hatvanas évek folyamatai éppenséggel visszájukra fordultak az ötvenes évekhez képest. Tisza ugyanis — politikai programalkotó gyanánt — megpróbálja különválasztani a tényeket a tervektől. Miután némi nyelvi bizonytalankodás után megállapítja, hogy „a kisebb volt nemes, helyesebben szólva a közép földbirtokos osztály... ez idő szerint középosztályunk legfőbb alkatrésze", s ennek pusztulása láttán azt az aligha költői kérdést is megkockáztatja, hogy „fog bár bizonnyal képződni ismét egy közép osztály, de mikor fog az bírni ama szellemi tulajdonokkal, ama kivívott befolyással, mellyel a mostani, ha akarja bírhat?", a feladatokat is körvonalazza: „elsőbb teendőnk... minden erőnkkel hatni arra: hogy ez osztály teljesen egybeolvadva az un. honoratiorokkal és a népből, vagyon és műveltség által kiemelkedő tagokkal, gyarapodjék a míveltségben és míveltségének, tanulmányainak helyes irányozása által segítve, erősbödjék vagyonában és így maradjon meg régi egyes tagjainak önállóságát biztosító helyzetében."21

A Tisza által kiemelten fontosnak tartott három fő társadalomszervező elem (művelődés, vagyonosodás és a különböző rétegek „összesimulása") egymást kiegészítve, egymást segítve hozhatja meg a nemzetépítésben a kívánatos eredményt.22 Más látószögből tekint a középosztály hivatására a neves erdélyi statisztikus és publicista Kővári László. Nemcsak Erdélynek a szűkebb Magyarországgal való tervezett uniója, hanem a nemzetiségi erőviszonyok védelme miatt is. Kolozsváron kiadott lapjában személyes hangon utasítja vissza azokat a szász lapokban megjelent támadásokat, mintha az uniót a polgárság nem akarná: „...vérárulást követnék el, ha azon osztály érdekeit, melyhez tartozom, mely barátságával, rokonságával, intézeteinél bizalmával megtisztelt •— szívemen nem hordoznám; s szemet hunynék a város romlásán, mely nevelt, mely családkörébe fogadott, hol függetlenségem alapja csekély vagyonom kőfalakban hever, — s csalálmokban ringatnám e város polgárait... én Erdély jövőjét a középosztály, a polgári elem kifejtése által hiszem biztosítva..."23

S hogy nemzeti és társadalmi tekintetben mire is gondol, az nem marad meghatározatlanul: „Az úri rend vezetői elhivatását, képességét senki sem tagadja, a vezérpálczát kezökben mindenki természetesnek találja, de azzal visszaélni nem szabad - a közszellemnek nem reá, hanem annak élére állani, ez a hivatás. (Kiemelés az eredetiben.)24

Szerinte a városok nemcsak a nemzetiség és az alkotmányos élet „tűzhelyei" Erdélyben, hanem az associatio eszméje révén a „városok polgárai is kezdenek egymáshoz simulni".2

5 Kővári lapjában egyébként hamarosan egy újabb írás jelent meg a középosztály kérdéséről, Csegezy Mihály tollából. A Begriffsgeschichte szempontjából általában is figyelemre méltóan állapítja meg: „vannak bizonyos szók, melyeket 21

Tisza, 1864. nov. 10. 22

A „szellemi felsőség", a „vagyon", és „a társadalom különböző rétegeinek oly módon összesimulása", „hogy ne csak ellenségképpen ne álljanak azok szemben egymással, de elszigetelve sem egymás mellett, hanem legyenek, az eszmék világában épen úgy, mint a gyakorlati életben oly érintkezési pontjaik, melyek lehetővé tegyék, egy és ugyanazon célra közreműködésüket" - Tisza cikksorozata bevezetőjében, mint a „nemzet fennállásának és felvirágzásának sark-föltételei" fogalmazódik meg. Tisza, 1864. nov. 8. 23

Kővári, 1866. jan. 12. 24

Kővári, 1866. jan. 14. 25

Kővári, 1886. jan. 15.