Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
1114 GERŐ ANDRÁS hazát kockáztatnunk nem szabad". Majd elmondja azt a — sajnálatosan keveset idézett — credót, ami az erkölcsi súlyt is saját, tárgyalásra nyitott álláspontja mellé társítja: „Tudom én azt, hogy ellenségeink a lefolyt nehéz idők alatt csordultig töltötték méltatlan szenvedéseink poharát. Érzem én itt mindazt, mit minden magyar érez azok ellen, kik annyi életet és életörömöt, annyi boldogságot feldúltak e hazában. De érzem keblemben azon erőt is, hogy jobban tudom szeretni e hazát, mint gyűlölni ellenségeinket. Tisztelem én a közvélemény hatalmát, s tudom, hogy az oly hatalom, mely vagy elsodor, vagy eltipor. De van egy hű barátom, kinek szava még a közvélemény szavánál is fontosabb előttem, kivel én soha nem alkuszom, mert panaszát szentnek tartom, s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném és ezen hű barátom: önlelkiismeretem." 1861. májusában Deák összes addig felhalmozott professzionalizmusa, politikai tőkéje mintegy sűrített, minőségi módon jelenik meg: elvszerúség és pragmatizmus, nyitottság a békés megoldás és zártság, sőt konfrontativitás az erőszakosságra hajló magatartással szemben, erkölcsi erő és álláspont összezárkóztatása. Az 1848-at esztétizáló felfogással szemben — miközben megértést tanúsít — valójában az érvelhető racionalitást helyezi előtérbe, azaz esztétizálás helyett politizál. A pillanat arra is alkalmas, hogy egy lehetséges kibontakozást — legalábbis magyar oldalról — tematizáljon. Ezen közben saját pozícionalizálását úgy végzi el, hogy a hazafiság szintéziseként jelenjék meg. Ezzel nem csak a vele egy véleményen levőket célozza meg, hanem azokat is, akik más politikai táborba tartoznak. Az ország szuverenitásának helyébe saját szuverenitását állítja. 1861-ben bekövetkezik az a pillanat, amikor élete során először Deák Ferenc lesz a nemzet hangja, a politikai közösség személyi kifejeződése. Akkor még nem nyílt meg a megegyezés lehetősége, noha a felismerések egyre inkább kikristályosodtak. A helyzet azonban a deáki professzionalizmust hozta kulcshelyzetbe s ezt a helyzetet csak erősítette, hogy 1861-ben még nem gyorsultak fel az események. A szerep és a magatartás rögzülni tudott a nélkül, hogy napi politikai események erodálhatták volna. Egyértelművé vált, hogy a magyar ügyben Deák a kulcsszereplő. Amikor az 1860-as évek közepére a másik oldal tárgyalási szándéka beérett, minden adott volt ahhoz, hogy Deák politikusként elsőrangú politikai tettet hajtson végre. A tárgyalásos, békés rendszerváltás logikája kiválóan megfelelt emberi alkatának, világfelfogásának, politikai értékeinek és metodológiájának. A dolgok menete — cikke a magyar közjogról, a húsvéti cikk, a májusi program, a hozzájuk kapcsolódó háttértárgyalások2 6 — lehetőséget adtak mind az elvek kifejtésére, mind a törvényesség értékének preferálására, mind az elvszerű kompromisszum kötésre. Ráadásul mindez egybeesett Deáknak a szerves fejlődésről vallott nézeteivel s kizárta az általa nagyon nem kedvelt radikalizmust. A jogállami stabilitás, a liberális elvek mentén történő berendezkedés tökéletesen illeszkedett Deák politikai életútjához. A kiegyezés folyamata — ritmusa, jellege — Deák politikai professzionalizmusának teljes kifutási lehetőséget biztosított. Ilyen helyzet számára addig nem adatott meg. Abban lehetett főszereplő, amiben a legjobb volt; 26 A dokumentumok mindegyike fellelhető a DFB III. kötetében.
