Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS 1115 azt alakíthatta, amit a legjobban tudott alakítani. Teljesen harmonikus volt Deák és a helyzet találkozása: Deák a helyzetből hozta ki a legtöbbet, a helyzet Deákból hozta ki a legjobbat. Deák — s itt már persze a kiegyezés tartalmi jegyeihez jutunk el — minden olyan elvet, értéket érvényesített, amit fontosnak tartott. Amiről — kritikusai szerint — lemondott, az nem is volt sem az ő, sem az ország birtokában.27 Elérte, hogy az országon belül érvényesüljön a nemzeti hegemónia, méghozzá a kor normái szerinti liberális alkotmányosság keretei között, a jogegyenlőség feltételrendszere közepette. Mellesleg mindezzel konszolidálta az ország felelős kormányának hatalmát a teljes országterület felett, hiszen a kiegyezés után pár évvel még a katonai határőrvidéknek is polgári közigazgatása lett. Ilyenfajta de facto hatalmat az ország kormányzata sem 1848-ban, sem 1849-ben nem élvezett. Korabeli kritikusai az esztétizált 48 nevében az ország szuverenitását kérték rajta számon. Azt, hogy Magyarország nem lett független „önálló" állam. A nemzetközi realitásoknak és a magyarság politikai erejének fittyet hányó kritika azt sem értette meg, hogy Deák miért nem kért többet Ausztria 1866-os königgrätzi veresége után. Míg Deáknak a birodalom veresége azt jelentette — helyesen —, hogy a feljövő Poroszország sem érdekelt Ausztria szétverésében, tehát garantáltan hosszú távú jelenség a Habsburg-birodalom, addig a kritikusok csak azt olvasták ki belőle, hogy Ausztria gyenge. Természetesen, amikor mérleget készítünk a kompromisszum természetéről, akkor azt is értékelni kell, hogy a másik fél, Ferenc József mekkora engedményt tett.2 8 О — noha a teljes állami erővel rendelkezett — belátta: az abszolutizmus stabilizáló ereje elmúlt. Önmagához képest tényleges elvi engedményeket tett, hiszen elfogadott egy olyan alkotmányosságot, amit az 1850-es években még tagadott. Letett az egységes Birodalom koncepciójáról. S ha mindezt figyelembe vesszük, akkor még többnek tűnik mindaz, amit Deák elért. Az 1849 utáni párbeszédképtelen helyzet párbeszéddé, megegyezéssé, békés rendszerváltássá alakult. A Birodalom vezetése letett az abszolutisztikusán kormányzott egységes állam koncepciójáról, a magyarok egy része érvényesíteni tudta azt a felismerést, hogy érdekérvényesítésének kerete a Monarchia. A következtetések, a felismerések terén Magyarországon Deáknak főszerep jutott, amiben nagyban segítette politikai tőkefelhalmozása, politikai professzionalizmusa. Ugyanakkor Deák mindig is reflexív és önreflexív módon viszonyult saját politikai szerepvállalásához, magához a politika világához. Tisztában volt azzal, hogy a kiegyezéssel politikai alkotópályája csúcsához érkezett - ennek tudatát jól jelzi Kossuth Cassandra-levelére adott higgadt, a nyilvános tevékenységet hangsúlyozó válasza.2 9 Minden további formális politikai vezető szerep erodálta volna 27 Érdekes és sajátos nézőpontú megközelítés e tekintetben: Péter László: Vaskalaposok és óvatos revizionisták: Gondolatok Kosáry Domokosnak az 1848-as magyar forradalomról írt legújabb könyvéről, in Aetas 2000/2-3. szám, 212-230. 28 E tekintetben a változást bemutatja: Somogyi Éva: Ferenc József, Budapest 1989, főként a 26-79. és a 112-157. Az uralkodó habitusához, a rendszerhez illetve a rendszerváltozáshoz való viszonyához lásd még: Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya, II. kiadás, Bp. 1999. 29 Deák a Pesti Napló 1867 május 31-i számában válaszolt Kossuth nyílt levelére. Leszögezi „Politikai eljárásom nyilvános volt". Indokai, érvei a közönség előtt ismertek voltak. Újfent hitet
