Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS 1113 Először és legfőképpen a békés párbeszéd igénye. Az országgyűlésen ezért kívánta a felirati formát, hiszen a határozati állásfoglalás tartalmi lényege a párbeszéd kizárása. A párbeszéd a megoldás felé tett első lépés, a párbeszéd kizárása viszont a megoldást ellehetetleníti, a lehetséges változás békés jellegét megkérdőjelező reakció. A békés jelleg ugyanis garanciát jelenthet a törvényességre, a merev elutasítás viszont konfliktusgerjesztő. Deák állásfoglalása tárgyalásorientált, békés és konfliktusminimalizáló. Ha mai terminológiában akarnánk fogalmazni, akkor ez egy békés rendszerváltozási igény bejelentése. A békés metódusű rendszerváltás — intenciójában — politikailag kétfelé szól: egyfelől az abszolutisztikus hatalomnak, másfelől azoknak, akik 48 esztétizálásából következően a konfrontativ keménykedést kísérlik meg erkölcsileg is felmagasztosítani. E tekintetben jellemző, hogy miután 1861-ben a deáki alapállás még nem vezetett megegyezéshez, ezért unos-untalan a megegyezési szándék sikertelenségére is reagáló második válaszfelirati javaslata zárópasszusát szokták idézni, ami mintegy dacos rezisztenciaként jelenik meg. Itt Deák arra figyelmeztet, hogy a nemzetnek tűrnie kell, de maga nem mondhat le az alkotmányos szabadságról.23 Természetesen itt sem arról beszél, hogy harcoljon a nemzet, hanem a tűrést, a türelmet emeli ki, mintegy fenntartva a párbeszéd jövőbeni lehetőségét. Másfelől azonban a konfliktusgerjesztők etikai önfelmagasztalását — mesteri módon — saját személyéhez illetve álláspontjához társítja. A békés rendszerváltás deáki politikai tartalma és metodológiája azonban legvilágosabban az 1861. május 13-i első felirati javaslatából bomlik ki.2 4 Miközben a politikai üldözöttek és emigránsok szabadságának visszaállítása mellett szól, egyben jelzi: a „múlt szenvedéseire" „fátyolt vetünk". Nem kíván az abszolutizmus, az adott hatalom által okozott előzőleg elkövetett jogsértésekkel foglalkozni, nem számonkérésben értelmezi a múltat. Nem a felejtést nevezi meg, hanem azt közli, hogy a múltat nem kívánja semmilyen értelemben az adott jelen problémái megoldásának gátjává tenni. A múltat illetően megmarad az értelmezés, az interpretáció eltérése, de a múltban megélt politikai magatartás nem lehet oka annak, hogy bárkit — az egyik avagy a másik oldalon — szabadságában, életlehetőségében, polgári jogbiztonságában korlátozzanak. Alappillére ez minden békés kibontakozásnak. Természetesen Deák tartalmilag is megjelölte a számára kívánatos célrendszert: parlamentáris rendszer, felelős minisztérium, esküdtszéki eljárással párosult sajtószabadság, az adó meghatározásának joga, teljes jogegyenlőség. Majd beszéde végén — miután a tematizálással végzett — megtette a pozicionálást is. A radikálisokkal szemben, akik a keménységet és merészséget hiányolhatták Deákból, felvállalta az óvatosság értékét, hiszen — mint mondta25 — „köztanácskozásokban inkább szeretem a szilárdsággal párosult óvatosságot". Az óvatosság fő indoka, hogy „erőnkhöz és helyzetünkhöz van mérve". S mivel hiányzik a „tetemes erő", ezért a merészség, ami a gerincesség és a bátorság értékét kívánja felmutatni, nem más, mint oktalan kockázatvállalás. Ekkor mondja egyik szállóigévé vált mondatát: „Kockáztathatunk mindent a hazáért, de a 23 DFB III. kötet. 272. 24 Az első felirati javaslat: DFB III. kötet 34-60.. 25 Az idézetek helye: DFB III. kötet. 59-60.
