Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS 1107 gyon is modernnek számító politikai professzionalizmusra nyitott érvelést választott, úgy hogy soha nem sértette a hagyományos diskurzus kereteit, formáját. Mindez azt jelentette, hogy a régi és az új összezárkóztatása a szervesség jegyében történt, mintegy a szerves fejlődés világképét sugallta. Ahol egyébként hiányzott a szervesség kibontásának, érvelési módjának a lehetősége, ott a természetjoghoz folyamodott s ha ez szükségesnek látszott, attól sem riadt vissza, hogy a politikai álláspontot a kereszténység általános kulturális normáiból vezesse le.12 Az életút és a szervességet, természetjogot illetve kulturális normákat politikai véleménnyé formáló beszédtartalom összhangja Deáknak megadta az elvszerűség auráját, hozzátársította ezt az értéket. Az elvszerü főként tradicionális professzionalizmus feldúsult a modern professzionalizmus tartalmi-politikai állításaival: Deák az elvi alapon álló, de a napi gyakorlatban is mozogni képes liberális megtestesítője lett.13 Az elvek napi politikai működtetése csak kompromisszumosán lehetséges - ez minden érdekbeszámításos politika alapja. A magyar liberálisok reformkori majd 1848-at is egy ideig jellemző politizálása hangsúlyosan érdekbeszámításos politizálás volt, éppen ezért kifejezetten érdekelt volt a kompromisszumos megoldások működtetésében. Segítette őt ebben az anekdotikus megfogalmazásokban is kifejezésre jutó pragmatizmusa, ami mindig azt kereste, hogy miként lehet az elvek megtartásával a problémát megoldani úgy, hogy lehetőleg a legkevesebb érdek sérüljön s lehetőleg a legkisebb elégedetlenség maradjon meg. Példaértékű e tekintetben az, ahogy 1839 februári bécsi tárgyalásain eléri Wesselényi börtönbüntetésének felfüggesztését.14 De hasonló — noha más helyzetre vonatkozó — magatartást tanúsít Széchenyi és Kossuth vitájában épp úgy, mint az Ellenzéki Nyilatkozat megformálásakor.1 5 Nem konfliktust, hanem megoldást keres, nem elvet áldoz, hanem elvet gyakorlatiasan éi-vényesít. Nem teoretikus deklarációban, hanem az általa vallott értékek politikai érvényesítésében érdekelt. Amikor pedig érzékeli, hogy nincs elvszerű kompromisszumra lehetőség, illetve a szervesség, a szerves fejlődés ilyen-olyan ok miatt nem érvényesíthető, akkor visszavonul, vár. Alkatának megfelelően nem sietteti az időt, hanem figyel és gazdálkodik vele. A tradicionális professzionalizmus, a politikai múlt nyomatéka, a modern professzionalizmus tartalmi vonulata, az elvszerű pragmatizmus, a szerves fejlődés képviselete már sok, de még nem elég. Mindez akkor éri a legtöbbet, ha hiteles. A hitelesség értékét az erkölcsi súly biztosítja. Az, hogy az adott politikai közösség hajlandó-e a magatartást, a nézeteket nem pusztán politikai számításként, hanem meggyőződésként, hiteles meggyőződésként elfogadni. Deák e tekintetben tökéletesen teljesítette a kívánalmakat - politikai szerepéhez a teljes erkölcsi legitimitást társította. Nem lehetett azt mondani, hogy 12 Gerő András: A gondolkodás polgárosodása. A lengyel felkelők melletti érvek az 1832-36-os országgyűlésen. In. A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Dénes Iván Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor, Budapest 1984. 13 Kiváló példa erre a szólásszabadság kérdésének kezelése. Lásd: Molnár András: Deák Ferenc és Zala megye feliratai a szólásszabadság ügyében (1836-1839) in: Levéltári Közlemények 1994. 1-2. szám. 129-152. 14 Erdniann Gyula: Wesselényi Miklós politikai pere és az 1839-40. évi országgyűlés in: Wesselényi-emlékülés. Szerk.: Takács Péter, Fehérgyarmat 1996. 15 Molnár András: Deák Ferenc és az Ellenzéki Nyilatkozat. In. Zalai Gyűjtemény 42, Zalaegerszeg 1997.
