Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gerő András: Deák és a kiegyezés 1103
1106 GERŐ ANDRÁS Deák a különféle professzionalizmusok tradicionális túlsúlyú keveréke volt s ez különösképpen alkalmassá tette a kiegyezés magyar megvalósítójának szerepére. Politikai szocializációja, mentális és szociológiai kötődésrendszere a hagyományos megyei politizálást számára otthonos közeggé tette.9 Nyelvi világa, képzettsége kiválóan alkalmassá tette arra, hogy rendelkezzék a feudális politizálás minden szükséges kellékével, különösképpen a Corpus Juris szinte bámulatos mértékű ismeretével. Testes alkata kizárta a kapkodó sietséget, a formatartással az időt lelassító ideálnak felelt meg. Stílusa sokkal inkább az intézményrendszeren belül, mintsem azon kívül politizálóknak szólt. Úgy is mondhatnám, hogy népszónoki képességekkel nem rendelkezett. Megfontoltsággal párosult toleranciája — s ez is a professzionalizmus része — alkalmassá tette arra, hogy együtt tudjon működni a saját kora változásai mentén megjelenő különféle professzionalizmusokkal, sőt azokkal is, akik totális amatőrként mozogtak a politikai színtéren. Amikor vagy a tradicionális vagy a modern professzionalizmus kezdett el szinte kizárólagos erővel dominálni, akkor inkább visszavonult, mintsem konfliktust vállalt. (így volt ez egyfelől 1843-ban10 , illetve másfelől 1849 elején.) Mindez azonban csak annyit tesz, hogy Deák rendelkezett valamivel, de ez még semmit sem mond arról, hogy az adott politikai professzionalizmusnak melyek voltak a szerep beteljesítésére alkalmas strukturális-tartalmi elemei. Itt a véletlenszerű és tudatosan felépített tényezők együttesét érdemes számba venni: Az magától értetődően véletlenszerű, hogy egy közpolitikai aktus megvalósításának lehetősége és a lehetőséget részben kimunkáló, részben megvalósító személy érett biológiai léte egybeesik. Deák 1803-ban született, 1865-ben, amikor „Adalék a magyar közjoghoz" című írása, Húsvéti cikke illetve „májusi programja" megjelent, hatvankét esztendős volt s ez bizony akkor tekintélyes életkornak számított. Az életkor tehát önmagában is respektust biztosított. A véletlenszerű elemnél azonban fontosabb volt az életút, a személyiség illetve a személyiség által képviselt politikai tartalom. Az „Öreg" igazi tekintélyét nem pusztán az életkor, hanem a politikai múlt biztosította.1 1 Reformkori szerepvállalása, 1848-as minisztersége, a neoabszolutizmus idején tanúsított magatartása. Mindegyik elem szervesen illeszkedett a tradicionális professzionalizmus világába. Ugyanakkor Deák a reformkortól kezdve olyan érvelési stratégiát alkalmazott, ami a feudális törvényekből mintegy „levezette" a liberális politikai berendezkedés kívánalmait. Azaz tartalmilag egy na-9 Erről tanúskodnak Kónyi Manó jegyzetei, amelyek az általa összegyűjtött Deák Ferenc Beszédei I-VI. kötet, Budapest 1903 (továbbiakban DFB) kiadványban lelhetőek fel. Egybevág Kónyi szellemével: Ferenczi Zoltán: Deák élete I—III. kötet, Budapest 1904. (továbbiakban Ferenczi) 10 Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson in: Levéltári Szemle XXXVII. évf. 2. szám 47-59. illetve ugyanő: „Deák Ferenc nékünk nem királyunk". Az 1843-as zalai követválasztás anatómiája in: Skandalum. Magyar közéleti botrányok 1843-1991 összeállította. Gerő András, Bp. 1993. 11 Érdekes, hogy a történelmi alakjainkhoz tartozó ragadványneveket tartalmazó összeállítás (Balázs Margit: A haza bölcse, a bolond gróf és a többiek. Ragadványnevek történelmünkben Bp. 2001.) ezt nem tartalmazza, mint ahogy az 1861. után Deákra némileg testes alkata miatt alkalmazott „Vastag" kifejezést sem (Ferenczi is, Kónyi is rögzíti a társaságban használt kifejezéseket). Ezzel szemben szerepel a „haza bölcse", a „Magyarok Konfuciusza", és a „Nemzet prókátora" megnevezés.
