Századok – 2003
200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Hermann Róbert: Deák és Görgei 1081
DEÁK ÉS GÖRGEI 1085 ha ezen alkudozás egyrészt Magyarország azon alkotmányformáját, melyre a hadsereg megesküdött, másrészt pedig magának a hadseregnek katonai becsületét biztosítandja." Görgei és tisztjei ekkor még nem ismerték Windisch-Grátz válaszát a feltétlen alávetésről. E ponttal tiltakoztak mind az áprilisi törvények feladása, mind a hadseregnek a békekötés fejében való feláldozása ellen. Kettejük politikai felfogása ettől kezdve ellentétes irányba fejlődött. Deák február végén — az első magyar sikerek után is — úgy vélte, nagyon csekély belátású ember az, „ki fel nem tudja fogni, hogy független Magyarország független Ausztria mellett fenn nem állhat, s ha csak az európai hatalmasságok el nem határozzák, hogy az ausztriai birodalom feloszlattassék, mi pedig ennek megszűntét vonná maga után, Magyarország tőle el nem válhatik; sőt, még az általános európai háború is a magyar nemzet vesztét eszközölné, mert az olasz [recte: orosz] birodalom seregeinek Magyarországon kellene átvonulniok, ezek pedig mindenekelőtt a magyar nemzetet razíroznák".10 Görgei pedig lassan bízni kezdett abban, s a tavaszi hadjárat némely pillanatában talán el is hitte, hogy mégiscsak fennállhat a független Magyarország, hogy aztán a készülő orosz intervencióról értesülve Deákhoz hasonlóan maga is saját erőnk túlbecsülésének véle a függetlenség kimondását. Deák már 1849 júniusában visszavonult Kehidára, a katonai vereség után Görgeit Klagenfurtba internálták. Deák lett a jövő embere: az egyetlen semmilyen értelemben sem kompromittálódott, cselekvőképes politikus. Ez az 1850-es évek második felétől egyre egyértelműbbé vált. Az 1860-as évek elejétől pedig a klagenfurti internáltságban élő Görgei is egyre inkább benne látta azt a politikust, aki képes helyrehozni mindazt, amit Kossuth elrontott. 1860-1861 fordulóján — Görgey István szerint — Deák volt Széchenyi halála után „egyetlen reményünk", s aggodalommal figyelték, ahogy az általa képviselt mérsékeltebb irány mellett a radikálisabb hangok is jelentkeztek.11 Görgei elégedetten olvasta Deák 1861. január 17-i beszédét, amelyben az helytelemtette, hogy a megyék átvették az igazságszolgáltatást. Úgy vélte, hogy a magyarországi igazságszolgáltatás jelenlegi állásáról nehéz nem szatírát írni, és „hogy Deák Ferenc e sújtó fegyvert, ha csak szájas jogkontárok ellen is, használni tartózkodott: ez már magában elegendő, hogy őbenne minden becsületes magyar ember az igazi honatya típusát tisztelje."1 2 10 Hentaller Lajos: Az osztrákok Pesten 1849 elején (Jászay Pál naplója 1849. január 1-től május hó 7-ig) (In:) Vérrózsák. Bp., 1906. I. к. 153-154. (1849. febr. 26.) Hentaller a bejegyzéshez fűzött jegyzetében teljes joggal állapította meg, hogy Kónyi Manó azon állítása, miszerint Deák már januárban Pestről Kehidára ment, s onnan több ízben útnak indult Debrecenbe, alaptalan. Ettől függetlenül ezt az adatot átvette Király Béla: Deák Ferenc Bp., 1993. 127., igaz, azzal az egyébként helytállónak túnő megjegyzéssel, hogy Deák talán nem is erőlködött túlságosan annak érdekében, hogy Debrecenbejusson. Körmöczi Katalin: „...a mi megmarad, fordítsa jó czélokra". Deák Ferenc hagyatéka. Bp., 1992. 79. helyesen állapítja meg, hogy Deák csak 1849 február vége után ment haza Kehidára. 1849 tavaszára teszi Deák távozását Aldor Imre: Deák Ferencz élete. Emlékkönyv. 2. kiadás. Bp., d. n. 185. is. 11 Görgey István: Görgey Arthur a száműzetésben 1849-1867. Bp., 1918. (továbbiakban Görgey István, 1918.) 184. 12 Görgei Artúr - Görgey István, Viktring, 1861. január 24. Kivonatosan közli Görgey István, 1918. 185-187. Az említett vitát ismerteti s Deák beszédét közli Deák Ferencz beszédei. S. a. r. Kónyi Manó. 2. kiadás. Bp., 1903. II. (továbbiakban Kónyi Manó) 532-541., újabban Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. II. k. 1850-1873. S. a. r. Deák Ágnes. Millenniumi Magyar Történelem. Politikai Gondolkodók. Bp., 2001. 34-41. (továbbiakban Deák Ágnes, 2001.)
