Századok – 2003

200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Hermann Róbert: Deák és Görgei 1081

1084 HERMANN ROBERT a küldöttség tagjainak. Rövidesen megjött Schmidegg Kálmán gróf, százados, Csány nevelt fia. Schmidegg szintén említette a hadsereg neheztelését, mire Csány leszidta: „A hadsereg ne politizáljon". A küldöttség tehát megindult, s rövidesen Görgei Promontoriumban lévő főhadiszállására érkezett. A küldöttség tagjai Görgeit nem találták ott, mert éppen az előőrsöket ment megszemlélni. Pusztelnik Henrik alezredes, Görgei vezérkari főnöke fogadta őket, s közölte, hogy kirendelte a kíséretet, sőt, arról is tudomásuk van, hogy jól fogják fogadni a küldöttséget. „Talán levél?" - kérdezte Batthyány. Pusztelnik habozva igenel felelt, de nem tudta azt előmutatni. Deák visszaemlékezése szerint a főhadiszálláson nem éppen kedvező hangulatot találtak. (A főhadiszálláson azért is nagy volt a neheztelés a követküldés miatt, mert alig néhány órája érkezett meg Kossuth újabb támadási parancsa, s a tisztek többsége a követküldés és a támadási parancs tényét nem tudta összeegyeztetni).8 A követség küldetése végül eredménytelen maradt. Alfréd zu Windisch-Grátz herceg, a cs. kir. fővezér 1849. január 3-án csak magánemberekként volt hajlandó fogadni a küldötteket, Batthyányt még így sem, s feltétlen alávetést követelt a magyar országgyűléstől és hadseregtől. A küldötteket egyelőre visszatartotta a főhadiszállásán, majd a főváros elfoglalása után Pestre kísértette őket, ahol Batthyányt elfogatta. Deák tovább akart utazni Debrecenbe, hogy szóban is beszámoljon a küldetésről. Windisch-Grátz azonban csak azon feltétel alatt lett volna hajlandó útlevelet adni neki, ha becsületszavára fogadja, hogy rábírja Kossuthot és az országgyűlést a feltétlen megadásra. „Volt eszem — mondta később Deák— hogy senkit se beszéljek rá, hogy akasztassa fel magát".9 A követküldés komoly aggodalmat keltett Görgei főhadiszállásán és tisztikarának körében is. Nem utolsósorban emiatt tört ki az a bizalmi válság, amely a volt cs. kir. tisztek tömeges távozásához vezetett 1849. január 2-4-én. Görgei ennek megállítására adta ki január 5-én Vácott azt a politikai nyilatkozatot, amelynek negyedik pontja félreérthetetlenül utalt a követség kiküldésére: „A feldunai hadsereg szem előtt tartva Magyarhon alkotmányára letett esküjét s katonai becsületét, tökéletesen tudja, mit akar és mit kell tennie; - kinyilatkoztatja, miképp az ellenséggeli bármely alkudozásnak eredményét csak úgy fogja elismerni, nem lehetett" - írta Kossuthnak. MOL H 2. Kossuth Polizei Akten 571. Közli KLÖM XIV. 16-17. és Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849. S. a. r. Hermann Róbert. Zalai Gyűjtemény 44. Zalaegerszeg, 1998. II. k. 131. Kossuth, mint később maga írta Csánynak, nem értett egyet a küldöttség kiküldésével, s valószínűleg ezért nem értesítette róla a feldunai hadtest parancsnokságát. KLÖM XIV. 17-18. 8 Elterjedt a hír, hogy Görgei és Csány nehezteltek az OHB és az országgyűlés távozása miatt, mert erről nem voltak értesítve. „Rossz hatást tett még azon küldöttség kiküldetése, mit előbbi levelemben írtam, mit azonban Görgei, mint hallom, helyre hozott, miután a küldötteket nem engedte átmenni Windisch-Grátz táborába, mivel ez örökös gyalázat volna a nemzetre, most fegyverszünetet kérni és békés kiegyenlítést, egyébiránt is még nincs itt az ideje, s úgy látszik, hogy őneki még a két várost megtartani erős reménye van" - írta Madách Károly január l-jén Madách Imrének. Közli Madách Imre összes művei. S. a. r. Halász Gábor. Bp., 1942. II. к. 1072-1075. „Azonnal gyalázta a közönség szájas része a követséget, s dicsérve mesélte, hogy Görgei nem akarta átbocsátani, sőt elfogatással fenyegette volna". Hunfalvy Pál: Napló 1848-1849. S. a. r. Urbán Aladár. Bp., 1986. 141. A küldöttség keltette hullámokra ld. még Hermann Róbert: Görgei Artúr váci nyilatkozata. Hadtörténelmi Közlemények, 1988/2. 250-251. 9 A követküldésre ld. Csengery Antal 411-416. Legújabb feldolgozását Id. Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig. (In:) A Batthyány-kormány igazságügyi minisztere. Szerk. Molnár András. Zalai Gyűjtemény 43. Zalaegerszeg, 1998. 197-206.