Századok – 2003

200 ÉVE SZÜLETETT DEÁK FERENC - Gergely András: Deák Ferenc államjogi nézetei a reformkorban 1067

DEÁK FERENC ÁLLAMJOGI NÉZETEI A REFORMKORBAN 1073 A bizottságon belül a konzervatív többség leszavazta, az 1844. évi országgyűlési tárgyaláson az alsó tábla viszont elfogadta, a felső tábla megint elutasította e javaslatokat.4

0

Végül az egész büntetőtörvény-javaslatból nem született törvény, pedig ez a belészerkesztett kormányfelelősségi megoldás mintegy zárójelbe tette volna a bécsi kormány és a magyar kormány viszonyát, illetékességi köreinek tisztázását, - mivel értelemszerűen csak a magyar kormányra volt vonatkoztatható. Ehelyett a politikai felelősség, s vele a birodalom részeinek kapcsolata került egyre inkább előtérbe. II. A birodalom másik feléhez fűződő államjogi viszonyt illetően megint az egykorú rendi jogfelfogásból kell kiindulunk, amely két „sarkalatos" töi-vényre támaszkodott. Az 1723. évi Pragmatica Sanctio (1723:1-11. tc.) szerint a trónöröklés a nőágra is kiterjed, rendje valamennyi országban és tartományban közös, és ezen országok és tartományok (az uralkodócsalád tagjai között) fel nem oszthatóak, hanem együttesen birtoklandóak. Az ugyancsak egykorúan sokat idézett 1790:X. tc. szerint pedig Magyarország a „saját törvényei és szokásai szerint és nem más országok és tartományok módjára igazgatandó ország".4

1 A két törvény látszólagos (vagy valóságos?) ellentmondását rendszerint valamilyen konverziódal, egyik vagy másik törvény átértelmezésével, vagy a reálunió vagy a perszonális unió mindkét törvénybe történő belemagyarázásával oldotta fel az egykorú politika, illetve a jogtörténetírás. Az egykorú rendi jogszemléletben még nem jelentkezett ellentmondás. A birodalom létezhetett anélkül, hogy a regnum, az ország jogai bármiben is csorbultak volna. Törvényeket ugyanis nem hozhatott a „birodalom" Magyarország számára, nem is hozott, mert az az „ország", a magyar országgyűlés joga volt. De a végrehajtó hatalom a rendi szemléletben a királyé volt, s nem az országé, s a királynak az is jogában állott, hogy a végrehajtó hatalom egyes ágait egyesítse vagy egységesen rendezze be összes országaiban és tartományaiban, - hacsak ezzel nem sértett magyar törvényeket, de ilyen tiltó törvények nemigen akadtak.42 40

Fayer László: Az 1843lk

i

büntetőjogi javaslatok anyaggyüjteraénye I-IV. Bp. 1896-1902. 41

Az 1790:X. tc. itt nem idézett részében az is szerepel, hogy a regnum „propriem habens consistentiam", ahol a consistentia szót állapot, állás, önállás, lét kifejezésekkel fordították - egészen a 19. század végéig, amikor is a Márkus Dezső szerkesztette ún. „millenáris" Corpus Iuris kiadás „önálló állami lét"-nek nem fordította, s máig ez vált „hivatalossá". Mindez az állandó konverziós folyamat következménye. László Péter: i. m. 254-261., 513. (Ugyanő a hivatkozott helyen elsőként fejtegeti, hogy a rendileg szemlélt (Habsburg) „birodalom" és (Magyar-) „ország" igen is „függetlenek" egymástól, itt nincs ellentmondás.) Figyelemre méltó az is, hogy a magyar 1790:X. tc.-hez sokban hasonló erdélyi 1791 :VI. tc. a consistentia szót nem tartalmazza, ugyanakkor Erdély, mint regnum, függetlenségét hangoztatja.) 42

Egy jellegzetes példa: az örökös tartományokban megengedett volt a külföldi munkák utánnyomása (nem védte azokat a szerzői vagy kiadói jog), s 1793-ban az uralkodó ezt a szabályt Magyarországra is kiterjesztette. A magyar kancellária ezután azt javasolta, hogy az utánnyomás Magyarországon az örökös tartományok vonatkozásában is szabad legyen, (mivel azok Magyarország szempontjából „külföld"). Az uralkodó azonban ehhez nem járult hozzá, vagyis ebben a vonatkozásban egységként kezelte birodalmát, s a jogkörébe tartozó intézkedést államjogi szempontból Magyarországon sem lőhetett kifogásolni. Völgyesi Orsolya: A szerzői jog és az írói státusz a XIX. század első felében. In: Irodalom és polgárosodás. (Szerk.: Kulin FerencJ Bp. 2003. 95.