Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Szita Szabolcs: A Gestapo Magyarországon (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1007

1007 TÖRTÉNETI IRODALOM Szita Szabolcs A GESTAPO MAGYARORSZÁGON Korona Kiadó, Budapest, 2002. 374 o. Mint annak a kornak — és problematikájának — egyik történész kutatója, amelybe témájánál fogva e kötet tartozik, meggyőződéssel mondhatom: témaválasztásánál, adatgazdagságánál, széles horizontú, elmélyült vizsgálódásainál, és nem utolsó sorban élvezetes előadásmódjánál fogva — a képekről s a titkos iratok közölt hasonmásairól nem is szólva — igen sikeres terméke legújabb történetírásunknak, és jelentős szerepe lehet — bizonyára lesz is — a köztudatban meglévő sokszor igen gyér és felületes ismeretek kiegészítésében, bővítésében, korrigálásában, a nem ritkán észlelhető helytelen nézetek kritikájában, sőt bizonyos kifejezetten károsnak ítélhető téveszmék hirdetése tudományos megalapozottságú visszautasításában. Nem volt könnyű feladat az esetlegesen és igen hézagosan fennmaradt forrásdokumentumokból rekonstruálni a valóságos helyzetet, a bonyolult összefüggéseket, a hatásmechanizmusokat, a következményeket. De mindezen nehézségek ellenére sikeresnek bizonyultak a szerző fáradozásai. Igen helyesen tette, hogy eleve kerülte a Gestapo önmagában való szemrevételét, hanem abban az összefonódottságában végezte tevékenységének vizsgálatát, amely a nemzetiszocialista Németország Birodalmi Biztonsági Főhivatala (RSHA = Reichssicherheitshauptamt) keretében főleg a Biztonsági Szolgálattal (SD = Sicherheitsdienst) épült ki, s bemutatva az egész titkosrendőri, biztonsági, megfigyelő és ellenőrző, ügynöki hálózatot kiépítő, információszerző, kém- és elhárító tevékenység alárendelődését a mindezt átfogni törekvő — és tudó — SS-nek. Az ilyen szervezetek széles skálájának bemutatása mellett, a hatásköri súrlódásaik ellenére domináns együttműködésük ábrázolása mellett, igen kitűnő portrékat találunk a könyvben az olyan vezetőkről, mint pl. az SS birodalmi vezéréről, Heinrich Himmlerről, vagy Heydrichről, Kaltenbrunnerról, stb. Szita Szabolcs könyve bevezető jellegű első fejezeteiből nem csak azt ismerhetjük meg, —persze tömören, — hogy mi volt a szerepe a Gestaponak, mint titkos államrendőrségnek, az államon, a nemzetiszocialista Németországon belül, hanem röviden arról is áttekintést kapunk, hogy — azokkal a szervekkel egyetemben, amelyekkel szorosan együttműködött, s velük összefüggő SS-rendszert alkotott, — milyen titkos tevékenységet fejtett ki azokon a birodalom akkori határain túli területeken, amelyek befolyás alá kerítése, aláaknázása, többnyire megkaparintása is a birodalom tervei között szerepelt, illetve hogy mit tett akkor, amikor sikerült megszállás alá venni, valamilyen formában akár be is kebelezni azokat: Ausztriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Norvégiában, Dániában, Hollandiában, Franciaországban, stb., - s hogy kikre támaszkodhatott ez esetekben: az immár nemzetiszocialista szellemmel telített német népközösségi gondolat jegyében sikerrel befolyásolt külföldi német — ún. népinémet — kisebbségekre, illetve az ottani — úgymond — uralkodónemzetek körében a nemzetiszocializmussal, antiszemitizmussal, diktatórikus törekvésekkel fellépő, hatalomra kerülésre vágyó szélsőjobboldali ellenzéki politikai erőkre, - miközben számíthatott az ezek által sakkban tartott, uralmukat fenntartani akaró kormánykörök növekvő engedményeire. De a könyv középponti témája — mint címe is mutatja — ,,a Gestapo Magyarországon". Köztudomású, hogy a Gestapo, és az SS által koordinált, vele együttműködő más szervek itteni szerepe nyílt megmutatkozásának, szörnyű tobzódásának ideje — az ország 1944 márciusi német katonai megszállása nyomán — a Sztójay-féle bábkormány, majd a Szálasi-féle nyilas uralom időszaka: ehhez fűződik úgy Magyarország teljes lezüllesztése, kifosztása, végsőkig véreztetése, minden szempontból való tönkretétele, mint a magyarországi zsidóság brutális eltávolítása deportálással, s nagyrészük pusztulása — kegyetlen elpusztításuk, — holocaustként emlegetett összefoglaló szenvedéstörténetük. i Mindenki tudja, — akit a valóság, a leplezetlen, torzítatlan történelem érdekel, nem pedig félrevezető hamisítások, — hogy ennek előzménye van: az elfogulatlan történetírás kimutatta és i kimutatja, hogy az egymásra mutogató korabeli politikában és közhangulatban miként jutott el „a zsidókérdés kezelése" az előszeretettel pozitív magyar fajvédelemnek feltüntetett korlátozástól a kiirtásig; hogyan lett az antiszemitizmusból aszemitizmus, vagyis a zsidók nélküli, zsidótlanított ország brutális, embertelen és népellenes célkitűzése, majd annak megkezdett megvalósítása. A Gestapo 1944 előtti magyarországi szerepe, és a magyar rendőri, csendőri szervek — legalábbis egy részük — vele való már akkori bizonyos együttműködésének ismerete sokban hozzásegíthet a magyar hatóságok és rendőri, csendőri, egyéb karhatalmi szervek 1944-es szoros e-