Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ezredforduló - századforduló - hetvenedik évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére (Ism.: Hegyi Klára) 1008

1008 TÖRTÉNETI IRODALOM gyüttműködésének megértéséhez. Szita Szabolcs könyve Баку László és különösen Hain Péter vonatkozásában hoz erre például igen jellemző adatokat. Ugyanakkor figyelemre méltóan érzékelteti a szerző, hogy a magyar belügyminiszter Keresztes-Fischer Ferenc, épp úgy, mint az Államvédelmi Hatóság élén álló Ujszászy István, vagy a Vezérkari Főnökség egyik osztályán többek közt elhárítással foglalkozó Kádár Gyula ezredes, elszigetelni igyekeztek ezeket a német — az Anschluss óta jórészt bécsi — Gestapo-kapcsolatokat ápoló gócokat, de ezen túl semmi olyan lépést nem tehettek, amely barátságtalan lépésnek tűnhetett volna azzal a Németországgal szemben, amelyre a magyar politika, különösen revíziós törekvései támogatása tekintetében nagyon számított. Saját kutatásaimból is hozhatnék fel példákat arra, hogy amikor már 1935-ben lelepleződött ugyan a német Gestapo első magyarországi rezidense, (Ernst-Christoph Schepky), aki a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület központjába fészkelte be magát, nemzetiszocialista szimpátiákkal és kapcsolatokkal rendelkező egyes „népinémet bajtársak" segítségével, nem utasították ki az országból, csupán arra kényszerült, hogy a Budapesten élő németbirodalmi állampolgárok kolóniájának fedezékébe vonulva folytassa tovább — zavartalanul - eddigi titkos tevékenységét, — míg 1938-ban, az Anschluss után, át nem adta helyét annak a Szita Szabolcs könyvében is sokat emlegetett új rezidensnek, (Josef Urban), aki a Német Dunagőzhajózási Társaság budapesti igazgatóságán „Scheriff" fedőnévvel tartotta kezében az egész magyarországi Gestapo-hálózatot, rendszeresen ellenőrizve és időről-időre minősítve minden egyes ügynökét, megjelölve, hogy mikor milyen feladatokra használhatók fel leginkább siker kilátásával. Ugyancsak sok adatot hozhatnék fel az 1938-1941 közti — felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki — terület-visszaszerzések idejéből arra vonatkozóan, mintegy a Szita könyvében behatóan ismertetett 1944-es német-magyar rendőri, csendőri együttműködés előzményeire, amikor is a különböző címeken — biztonsági szempontból — megbízhatatlanoknak minősítettekről előzetesen összeállított listák alapján, éppen a valós magyar érdekek rovására, nagyon otrombán és durván léptek fel a visszatért lakosság nagy részével szemben, - nem is szólva arról, hogy a Magyarországon akkor érvényben lévő zsidótörvények rendelkezésein túllépve érvényesítettek inkább a nácinémet módszerekre emlékeztető intézkedéseket, s került sor önkényes jog- és vagyonfosztásokra, ocsmány korrupciós ügyekre a visszacsatolt területeken. Ezenkívül az 1944-es deportálásokat szinte megelőlegező kiűzésekre is sor került az országból a határokon túlra, különösen a szovjetellenes háborúba történt bekapcsolódást követően, ami pl. több ezer — főleg kárpátaljai — zsidó pusztulására vezetett. Arra a fájdalmas kérdésre, hogy az 1944-es borzalmas eseményekben hogyan lehettek közreműködők, tettestársak, bűntársak többen is a nem-zsidó magyarok közül, hogy miként nézhette a lakosság elég számottevő része — tisztelet a kivételnek — legalábbis bizonyos közönnyel zsidó honfitársaik, embertársaik szenvedéseit, iszonyú sorsát, - arra is nem utolsó sorban, az előző évek NénTetországból hathatósan szított és támogatott magyarországi zsidóellenes propaganda hatásában találhatunk magyarázatot, mivelhogy tartós együttműködés valósult meg az itteni német propagandaszervek részéről a szélsőséges nyilas, imrédysta, volksbundista sajtóval és egyéb uszító szócsövekkel, de sok tekintetben a kormány-közeli sajtóval sem volt lényegesen különb a helyzet. Szita Szabolcs könyve tartalmának még számos fontos vonatkozására hívhatnám fel a figyelmet, de nem szükséges szaporítani a szót: a könyv magáért beszél. Ugyanazokkal az erényekkel találkozik benne az olvasó, amelyek a kiválóan felkészült szerző eddigi könyveiből is már jól ismertek. Tilkovszky Lóránt EZREDFORDULÓ - SZÁZADFORDULÓ - HETVENEDIK ÉVFORDULÓ Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére Szerkesztette J. Újváry Zsuzsanna Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba 2001. 658 o. Az emlékkönyvek divatját éljük. Hatvan, hetven és nyolcvan éves élőket köszöntünk velük, és életkortól függetlenül halottakat, őket ritkábban, pedig többet érdemelnének. Az ünnepi kötetek a tisztelet és a kényszer szülöttei, az utóbbié azért, mert a születésnap nem nézi, van-e a felkért szerzőknek érdemi, új mondandója. A műfaj ettől nehéz, szerzőknek és szerkesztőknek egyaránt, a kötetek többsége emiatt egyenetlen. Mégis jó, hogy emlékkönyvek készülnek. Sokfélék, kedvünkre bogarászhatunk bennük, összességük pedig a szakma mindenkori állásának tükre.