Századok – 2003

TÖRTÉNETI IRODALOM - Congdon; Lee: Seeing Red - Hungárián Intellectuals in Exile and the Challenge of Communism (Ism.: Gantner Brigitta Eszter) 1002

1006 TÖRTÉNETI IRODALOM Kortársai közül Lukácsy Sándor „démonikus karakterű értelmiségiként" jellemezte öt, mások fanatikus kommunizmusát emelték ki. Abban azonban mindnyájan egyetértettek, hogy Lakatos kivételes tehetségű és intellektusú ember volt. Lee Congdon Dosztojevszkij-figurához hasonlítja Lakatost, aki brilliáns elméjű, minden érzelemtől mentes, csak a célért, hatalomért élő, azért mindent feláldozó értelmiségiként jelenik meg leírásában. Lakatost valóban sokáig körüllengte egy romantikusnak tűnő, a valóságban azonban kegyetlen cselekedet „nimbusza". 1944-ben egy fiatal marxista társát, Izsák Évát rávette az öngyilkosságra. A lányt nem tudták 1944 őszén új búvóhelyhez juttatni, ezáltal veszélyessé vált a Lakatos vezette marxista csoportra. így Lakatos a csoport jelenlétében, a Pártért, a kommunizmusért való önfeláldozást követelve öngyilkosságra „ítélte" a lányt, aki elfogadta ezt a döntést. Debrecen határában, egy társa „felügyelete" alatt megmérgezte magát. Lakatos politikai karrierje a háború után indult meg. Megbízták az Eötvös Kollégium átszervezésével, majd 1949-ben Moszkvába kapott ösztöndíjat, hogy elméleti fizikát tanuljon. Eközben csatlakozott Lukács György köréhez, ahonnan nem sokkal később ideológiai illetve személyes okokból kivált. Moszkvai tartózkodása ideje alatt a szovjet rendőrség eljárt Izsák Éva ügyében, s Budapestre visszatérve Lakatosnak szembesülnie kellett azzal, hogy hirtelen kegyvesztett lett. Simon Jolánnak, Péter Gábor feleségének Szobek András Magyarország moszkvai nagykövetéhez írott levele 1949 végén már megbízhatatlannak bélyegzi Lakatost (133.). 1950 április 20-án a párt központi bizottsága kizárta Lakatost a pártból Izsák Éva halálában játszott szerepe miatt. Ez csak ürügyként szolgált, hiszen a Kommunista Párt már 1945 óta ismerte a haláleset körülményeit. Egyes vélemények szerint — Lee Congdon Lázár Györgyöt idézi — a Révaival folytatott „konkurenciaharc" állhatott Lakatos bebörtönzése mögött. Mindenesetre letartóztatását követően hat hétig tartották fogva az AVÓ Andrássy úti székházában, majd három hónapra Kistarcsára került, ahonnan a recski táborba szállították. 1953. szeptember 2-án Nagy Imre új kurzusával egy időben térhetett vissza Budapestre. Visszaemlékezések szerint Lakatos hite a meghurcoltatás ellenére sem rendült meg. Szabadulása után több mint félévig próbálta menteni a Pártot; egyfajta büntetésként értelmezte szenvedéseit, bűnhődésnek Izsák Éva halála miatt. Mint utaltunk rá, a Pártból kitaszított és a pártvezetés által meghurcolt egykori elvtársak drámájában a lelki, tudati tényezők meghatározó szerepet játszottak. Am még Lakatos esetében sem foglalkozik ezzel részletesebben a szerző, noha a rendszer és a rendszert mozgató erők, szereplők megértéséhez a jelenségnek legalább a felvázolása elengedhetetlen lenne. A megszólaltatott kortársak szerint Lakatost Gimes Miklóshoz fűződő barátsága ösztönözte kritikusabb gondolkodásra, olyannyira, hogy egyre növekvő érdeklődéssel figyelte a Petőfi-kör tevékenységét. A forradalom kitörésekor Lakatos egyértelműen a forradalmárokkal rokonszenvezett, és 1956. október 30-án a Magyar Tudományos Akadémia nemzeti bizottsága előtt a tudomány szabadságát követelte. November 25-én Lakatos Imre feleségével és annak szüleivel együtt Ausztriába menekült. Egy évvel később már Cambridge-ben kutatott egy Rockefeller-ösztöndíj segítségével. Lakatos angliai emigrációja első tíz évében semmiféle politikai szereplést nem vállalt. Később, 1968-ban, politikai tevékenysége az egyetemi életre koncentrálódott, elsősorban a merev egyetemi struktúrákat támadta. Tervezett politikai filozófiával foglalkozó művét már nem fejezte be, 1974-ben meghalt. Szellemi pályafutása, amely a dogmatikus marxizmus jegyében indult, egy Kari Popper felfogásához közel álló liberalizmusba ívelve fejeződött be. Lakatos Imre, de Polányi Mihály vagy Koestler intellektusa számára a kommunizmus megtagadásához való eljutás komoly törést okozott, s nyughatatlan szellemük, csalódva az egykor vallássá emelt ideológiában, csak „kényszerűen" fogadta el a nyugati demokrácia kompromisszumokkal terhelt liberalizmusát. Éppen ezért tartottuk volna fontosnak a rengeteg információ közlése mellett, a vizsgált személyek kommunizmushoz fűződő érzelmi-intellektuális kapcsolatának a részletesebb elemzését. Koestler vagy Polányi, Péri stb. esetében hitvallásról volt szó, életük egy adott szakaszát kitöltő eszméről, amely identitásuktól kezdve a közvetlen emberi környezetig mindent meghatározott. A szakítást követően csak nagyon keveseknek adatott meg közülük, Kolnai Aurélnak illetve Péri Lászlónak, hogy a valláshoz, esetükben a kereszténységhez visszatérve leljenek végleges választ kérdéseikre. Lee Congdon mindkét műve, a már említett Social Thought és a most tárgyalt Seeing Red, mindenképpen hiánypótló munka. Ez utóbbi érdeméül tudható be, hogy az alig ismert angliai emigrációt számunkra ismeretlen források, tanulmányok alapján mutatja be. Azonban a könyv a szélesebb társadalom- és szellemtörténeti keretek felvázolása és a vizsgálni kívánt probléma pontos megfogalmazása nélkül - legfeljebb csak mozaikszerű képet nyújt az olvasó számára. Gantner Brigitta Eszter