Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Hámori Péter: A magyarországi agrár-szociálpolitika kezdetei. Az agrárszegénység képének megváltozása az alföldi agrármozgalmak idején 3
A MAGYARORSZÁGI AGRÁR-SZOCIÁLPOLITIKA KEZDETEI 5 mindenkor elégületlenek s kisebb súrlódások munkaadó s munkás között, de ezeknek komolyabb jelentőséget tulajdonítani nem lehet."8 A mezőgazdasági munkások nyomorát azonban nem csak az OMGE nem vette tudomásul. Gaal Jenő 1891-ben hosszú adatsorral próbálta igazolni, hogy az Alföld napszámosai, summásai meglehetősen jó körülmények között vannak, jövedelmük még közepes termés esetén is „egész évi kényelmes megélhetést" biztosít a számukra.9 Hasonló kép rajzolódik ki a törvényhatósági és alsóbbfokú közigazgatások vezetőinek leírásából is.1 0 Ritka kivételnek számított Tallián Béla 1894. januári jelentése, melyben elismerte, hogy a rábízott területen nagy arányokat öltött a nyomor, és elkerülendő az előző évi munkahiány megismétlődését, állami közbeavatkozást sürgetett.1 1 Azzal, hogy a hagyományos marginális szegénység-képet a hatóságok minden szinten görcsösen fenn akarták tartani, és nem néztek szembe az Alföld agrártársadalmának átalakulásával, szükségképpen együtt járt a munkásmegmozdulások, sztrájkok okainak félreismerése, és annak kizárólag a szocialista agitációban való megjelölése. Az, hogy az érvelés nagyrészt hamis, először a munkaadók, a birtokosok ismerték fel. Szemben az OMGE mereven elutasító álláspontjával, 1894-ben Békés Vármegye Gazdasági Egyesülete az elégedetlenség okait kutatva a közigazgatás hibáira mutatott rá, de nem zárkózott el egyes — igaz, kisebb jelentőségű — gazdasági engedményektől sem.1 2 Békésben és Szabolcsban a gazdák szintén hajlandóak voltak egyezkedni a munkásokkal, s az általuk követelt kedvezményeket részben teljesítették.13 A gazdák — a munkásság mozgalmai által kikény szeri tett — engedékeny magatartása a helyi közigazgatás egyes vezetőinek gondolkodásmódjára sem maradt hatás nélkül. Ennek egyik első jele volt, hogy az 1894-es hódmezővásárhelyi lázadás kapcsán (a főispánénál sokkal visszafogottabb) jelentésében a város polgármestere utalt arra: az események hátterében a munkások nyomora, életviszonyaik évek óta tartó folytonos rosszabbodása áll.1 4 A törvényhatósági bizottságnak 8 Rubinek Gyula: A cseléd- és munkáskérdés. Előadói javaslat. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató választmányának 1894. évi június hó 19-én tartott ülésén. Hazánk, Budapest, 1894. 5. 9 Gaal Jenő: Az alföldi munkásmozgalom. Athenaeum, Budapest, 1891. 26-28. 10 Csanád vármegye közigazgatási bizottságának felterjesztése a belügyminiszterhez. 537/1894. MOL К 14. Belügyminiszter reservált iratai (továbbiakban BM. res.) 18. doboz. 11 Ugyanebben a jelentésében egy lovasszázad Orosházán való állomásoztatását is kérte. 47/1894. MOL К 14. BM. res. 18. doboz. 12 „Ha nem is állítható az, hogy a népnek a közigazgatással való elégedetlensége a közigazgatási tisztviselőkben rejlik, szembetűnő, hogy administrativ rendszerünk az elsők között áll azon irányban, hol a népre halmozódó kötelességekről van szó - az utolsók közt ellenben ott, hol azon tevékenységet kellene látnunk, mellyel a népet könnyű és olcsó szerrel jogaihoz kellene juttatni." (Az agrár-socialis kérdésről. Békésmegyei Gazdasági Egylet emlékirata. Corvina, Békéscsaba, 1894.) 13 Szabolcs vármegye főispánjának közigazgatási iratai, Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár, IV 401. 40/1898. Békésben a gazdák javaslata az 1907-es törvény sok elemét tartalmazta már, így például a részesaratókat elemi csapás esetén készpénzben kárpótolták, a nekik járó terményt saját fogatukkal szállították el, megtiltották a kiegészítő robotot, stb. (56/1897. MOL К 14. BM. res. 24. doboz. 1. tét.) 14 331/1894 és 441/1894 MOL К 14 BM. res. 18. dob; Csanád vármegye főispánjának közigazgatási iratai, Csongrád Megyei Levéltár Makói Fióklevéltára (továbbiakban CSML-MF), IV 401. b. 1225/1894.)