Századok – 2002

Történeti irodalom - Fischer Ferenc: „Dél-Amerika poroszai” Németország és Chile katonai-tengerészeti kapcsolatai (1885–1931) (Ism.: Réti Balázs) IV/973

973 TÖRTÉNETI IRODALOM Fischer Ferenc „DÉL-AMERIKA POROSZAI" Németország és Chile katonai-tengerészeti kapcsolatai (1885-1931) Hispánia Kiadó, Szeged, 1999. 275 o. Fischer Ferencnek a szegedi Hispánia Kiadónál 1999-ben, „Dél-Amerika poroszai" címmel megjelent műve a 19. század végének és a 20. század első három évtizedének chilei-német katonai és tengerészeti kapcsolatait tekinti át. A szerző egyik fő kutatási területe a II. világháború előtti német-latin-amerikai viszonyrendszer, a császári Németország növekvő katonai és politikai befolyása a dél-amerikai kontinensen, különös tekintettel Chilére. Hazánkban meglehetősen kevéssé ismertek a földrész múltjának részletei, viszonylag ritkán jelenik meg a térség történetével foglalkozó könyv. Fischer Ferenc e témával foglalkozó eddigi tanulmányai többnyire külföldi folyóiratokban, illetve nemzetközi konferencia-kiadványokban jelentek meg. Fontos hiánypótló a tavalyi évben kiadott munka, mivel segítségével sokkal szélesebb közönség ismerheti meg magyar nyelven az európai latin-amerikai történelem e speciális fejezetének eddig csak hézagosan feltárt összefüggéseit. Az előszóban megismerkedhetünk a téma háttérirodalmával, a német levéltárak forrásaival, az eddig megjelent és nélkülözhetetlen alapművekkel, amelyek nélkül egyetlen kutató sem mélyülhet el a II. világháború előtti mintegy hat évtizedes chilei-német katonai kapcsolatok részleteiben. A monográfia egyik fő értéke, hogy sok nyomtatásban megjelent kortárs műre is támaszkodik. A lábjegyzetekben megtalálható német, spanyol és angol nyelvű munkák, és a könyv végén fellelhető igen részletes bibliográfiai jegyzékek átfogó betekintést nyújtanak a felhasznált szakirodalomba. Az igazán alapos és új tudományos eredményeket felmutatni képes kutatás elengedhetetlen feltétele az eddig feltáratlan levéltári források kiértékelése. Ebből a szempontból a könyv rendkívül gazdag elsődleges forrásanyaggal rendelkezik, igen sok segítséget kínálva a téma kutatóinak. Fischer Ferenc munkája leginkább a freiburgi katonai levéltár anyagára épített, ezenkívül a bonni, koblenzi, potsdami és stuttgarti levéltárakból merített. A legtöbb levéltári forráscsoport nem, vagy csak alig publikált, jelentős részük a témában leginkább jártas német, francia, észak-amerikai és chilei történészek előtt is alig ismert. A könyv első nagy fejezete a császári Németország chilei politikájával ismerteti meg az olvasót. A szerző által leggyakrabban idézett dokumentum Paul Behncke korvettkapitány II. Vilmos császárnak 1905 februárjában írt titkos memoranduma, amelyet a Falke cirkáló parancsnokaként jegyzett le a perui Callao kikötőjében. Ez a katonapolitikai beszámoló olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek a későbbiekben kijelölték Berlin Chilével folytatott politikáját. Behncke megállapításai, miszerint szubkontinentális dimenzióban a német katonai, politikai és gazdasági befolyás alapjává Chilét kell tenni, fő vonalaiban meghatározták a Wilhelmstrasse lépéseit az első világháborúig terjedő időszakban. Nem véletlen, hogy a császári haditengerészet tisztje az akkor alig több mint 3 milliós — a latin-amerikai országok között a legfejlettebbekhez tartozó — országban látta Németország legfőbb támaszát a déli kontinensen. Az andesi országban az intenzív német katonai befolyás 1885-ben kezdődött, amikor Emil Korner kapitány megkezdte a hadsereg modernizációját. Ez az esztendő egyébként a könyv által vizsgált korszak kezdőéve. A chilei hadsereg átvette a porosz kiképzési módszereket, a katonaindulókat, az egyenruhát, a csúcsos sisakot, (a „Pickelhaubét"), — melyet mind a mai napig viselnek az évente megrendezett nagy katonai parádékon, és nem utolsósorban a német fegyvereket. A szerző részletesen ismerteti a német térnyerést a hadseregben, a chilei tisztikar „elporoszosodását" és Berlin szinte kizárólagos szerepét a hadiipari rendelések terén. Behncke császárának tett javaslatai megtételekor ezt a kivételes német katonai befolyást igyekezett kihasználni, hiszen Chile nem kínálhatott olyan mértékű gazdasági expanziós lehetőségeket, mint a lakosságban gyorsan növekvő Argentína vagy Brazília. Ez utóbbi országokban sokkal nagyobb német kisebbség is élt (csak Brazíliában több mint félmilliós) mint Chilében, ahol a déli tartományokban mindössze 30.000 — igaz, igen befolyásos — német eredetű lakos élt. Berlin egyedülálló chilei helyzete mindenekelőtt a hadseregben 1885 óta fokozatosan elért német befolyáson nyugodott. A chilei hadsereg tisztikarának igen erős német orientációja döntő szerepet játszott abban, hogy Chile az I. világháborúban semleges maradt, míg a II. világháborúban a semlegesség évei után 1943-ban szakította meg diplomáciai kapcsolatait. A szerző különösen nagy teret szentel a többi, Chilében érdekelt nagyhatalom bemutatásának. A német katonai térnyerés nyomán a korábbi francia katonapolitikai kötődés gyakorlatilag meg-