Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
98 JEMNITZ JÁNOS Míg azonban Merrheim véleménye az ILP-hez közelített, s a Munkástanács megerősödésében bízott, a baloldali zimmerwaldisták már elváltak Merrheimtől, s Loriot 1917 májusában La Nouvelle Internationale címen új lapot jelentetett meg, s ebben a bolsevikok oldalára állt.104 A svájci szocialisták körében ugyancsak akadt számos olyan baloldali, aki a szocialista továbbfejlődést várta Oroszországban. Charles Naine a Sentinelle hasábjain május 20-án aláhúzta, hogy az orosz forradalom távolról sem merítette még ki erőtartalékait. A jelen pillanatban Naine szerint minden a német proletariátustól függ, ugyanis ha követik az orosz példát, „akkor az európai kapitalizmus és imperializmus sorsa eldőlt".105 A svájci baloldaliak tehát egyfelől békét, másfelől az egész európai szocialista átalakulás előrelendítését várták az orosz, majd a német proletariátustól. A svájci párt 1917. június 9-10-i berni kongresszusa Nobs előterjesztésére olyan határozatot fogadott el, amely elítélte és a Zimmerwaldi Mozgalom renegátjainak bélyegezte azokat a szocialistákat — vagyis a jelen esetben a Cereteli-Csernov-féle centristákat — akik továbbra is támogatják a háborút.106 Gompers és az AFL vezetői már márciusban a februári forradalmat olyan feltételekkel üdvözölték, hogy az orosz munkások folytassák a háborút - „a szabadság védelmét", s nagy hangsúllyal méltatták az Ideiglenes Kormányt. Ily módon befelé elvágták a forradalom folytatásának lehetőségét, kifelé pedig a háborúba rántották volna az orosz munkásságot. A tavaszi válságok után Gompers ismét hallatta hangját, s májusban az AFL vezetősége táviratot küldött a Pétervári Munkástanácsnak, amelyben az AFL aláhúzta, hogy az amerikai munkásság támogatja kormányát a háborús erőfeszítésekben107 - Gompers és az AFL természetesen csak a soviniszta „ultrák" véleményét tolmácsolhatta, hiszen az IWW és a szocialista baloldaliak rokonszenveztek az orosz baloldali fejlődéssel. Ruthgers az orosz emigránsok és Szen Katayama közreműködésével ilyen szellemben adták ki a baloldali The Internationalist és a The New International c. lapokat.108 A dél-afrikai szocialisták, akiknek szervezete, a Nemzetközi Szocialista Liga (International Socialist League) még 1916-ban csatlakozott a zimmerwaldi mozgalomhoz, lapjukban, a The International-ben többször írtak 1917 tavaszán-nyarán az orosz helyzetről. A két régi mozgalmi vezető, Ivor Jones és Bili Andrews kifejezetten Leninnel és a bolsevikokkal rokonszenvező elemzéseket tett közzé, a szocialista átalakulással érzett együtt.109 A belga munkásmozgalom reagálása szintén nem volt egységes. A szocialista párt befolyásos vezetői, Vandervelde és De Brouckere hangsúlyozottan az Ideiglenes Kormányt üdvözölték, az orosz külképviselettel tartottak fenn kapcsolatot, majd Vandervelde az ugyancsak honvédővé lett, s katonatiszti szolgálatot önkén-104 Oliver Gankin - H. H. Fisher: The Bolsheviks and the World War. Stanford, 1940. 539. 105 Mémoires de Jules Humbert-Droz. Mon évolution du tolstoïsme an communisme. 1891-1921. Neudiktel, 1969. 200. 106 O. Gankin - H. Fisher: The Bolsheviks... i. m. 565. 107 S. Gompers: i. m. 284. 108 Uo. 109 S. Rutgers: Vsztrecsi sz Lenyinim. Isztorik Marksziszt. 1935. South African Communist Party. 1921-1971. Marxism Today. 1971 augusztus.
