Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
1917. IIÁBORÚ - BÉKE? REFORM - FORRADALOM? 97 Igaz, az SLP és az SP mögött nem álltak nagy tömegek, de a megnyilatkozások mind bizonyítják, hogy a munkásmozgalom baloldalán bíztak abban, hogy a cári rendszer megdöntése után „a szabad Oroszország" a szocialista átalakulás felé tesz majd lépéseket, ami azután egész Európára visszahathat. Míg az ILP jobbára inkább Martovot és csoportját támogatta, az angol „ultrák" Plehanov mellé álltak. A. Thompson 1917 tavaszán személyesen érkezett Pétervárra egyszerre mint Blatchford Clarion c. lapjának, s a polgári jobboldali bulvárlapnak, a Daily Mailnek a tudósítója. 1917. július 31-i Plehanovhoz írott levelében maga Thompson említette, hogy riporteri munkásságát „egy kis propagandával" kívánta összekötni. Ami pedig felfogását illette, Plehanovot biztosította: „miként Önnek, nekem is az a szerencse jutott osztályrészemül, hogy szociálsovinisztának neveznek,", amit Thompson úgy fordított le a saját nyelvére, „ami nyilván azt jelenti, hogy nem szeretem a német sovinizmust."98 Ekkor, májusban érkezett Pétervárra az amerikai Charles E. Russell is, akit John Spargo ajánlott be Plehanovnak. Mint ismeretes, mindketten az amerikai szocialista párt nacionalista, kivált kisebbségéhez tartoztak. Spargo így ajánlotta Russellt: „A Wilson elnök által kiválasztott delegáció tagjaként érkezik, hogy O-roszországba elvigye e nemzet üzenetét." Spargo mindehhez nagy önkényességgel hozzátette, hogy a szocialisták többsége Russellel ért egyet. Végül kijelentette: „Nem is kell mondanunk, valamennyien nagy érdeklődéssel figyeljük az eseményeket az ön hazájában, s bízunk a sikeres végkifejtésben."99 Ugyancsak üdvözölte Plehanovot a belga szociálsoviniszta Jules Destrée 1917. április 19-én, hozzátéve: örül, hogy Plehanov hazájában tekintélyes szerepet játszik. Később Destrée szintén Pétervárra utazott, ahol személyesen találkozott Plehanowal.100 Régi hagyományok alapján különösen szoros volt Plehanov kapcsolata a francia szocialista párttal. 1917. július 10-én Charles Dumas, J. Guesde volt miniszteri kabinetfőnöke írt Plehanovnak, s érzékeltette: bíznak az orosz forradalom megerősödésében, s hogy harcolni fognak a német imperializmus ellen.101 Hasonlóképpen írt július 7-én Plehanovnak Alexandre Bracke, a párt külügyi titkára, aki leszögezte: „a dolog lényegében egyetértünk: hogy harcolni kell a szabadság ügyéért, nemcsak Oroszországért". Bracke híreket kért, s azt, hogy Plehanov küldje meg neki a Jegyinsztvo számait. Mint írta, oroszul kezdett tanulni, s „távolról követem harcotokat. Tudom, hogy váll váll mellett küzdünk majd."102 A francia szocialisták véleménye Oroszországról azonban ugyancsak erősen polarizálódott. A radikális baloldaliak közül Loriot Leninnel rokonszenvezett, a Merrheim vezette vasas szakszervezet lapja ugyancsak a forradalom továbbvitelével értett együtt. E lapban ilyen értelemben hosszabb cikkben Lozovszkij elemezte az orosz forradalom összefüggéseit.103 98 Arhiv Dorna Plehanova. Leningrád. 99 G. V Plehanov levelezése e kézirat megírása után nyomtatásban is megjelent. Filoszofszkoliteraturnoje naszlegyije G. V Plehanova. Izd. „Nauka". Moszkva I—III. köt. 1974. íoo Arhiv Dorna Plehanova. 101 Uo. 102 Uo. 103 L'Union des Métaux, 1917 február-május.
