Századok – 2002

Dokumentumok - Pajkossy Gábor: Az 1862. évi Duna-konföderációs tervezet dokumentumai IV/937

AZ 1862. ÉVI DUNA-KONFÖDERÁCIÓS TERVEZET DOKUMENTUMAI 941 Az olasz nyelvű közzététel alapjául a Kossuthnál maradt példány vagy annak másolata szolgált. Nem tudjuk, hogy Kossuth mikor és hogyan ismertette meg Helfyvel. „én azt Helfy barátomnak adtam vagy küldöttem át" írta utóbb Kossuth; bár a szakirodalom gyakorta él az „elküldte", „megküldte" kifejezéssel, a közlést sérelmező május 19-i Kossuth-levél fordulatai személyes találkozót és azon történő átadást valószínűsítenek.9

Mivel azonban a szerkesztő névaláírás nélküli bevezetőjéből megtudjuk, hogy a hetilap a közlést már egyik legközelebbi számában beharangozta, Kossuthnak legkésőbb május 10-én közölnie kellett Helfyvel a szöveget. Helfy négy — nagyobb betűfokozattal szedett — bekezdést írt a tervezet szövege elé, és utóbbi szövegét idézőjellel is elkülönítette (a keltezést és az aláírást azonban ismét az idézőjelen kívül helyezte el). A bevezető „Kossuth Lajos fontos írásaként" említi a „tervezetet" (progetto), és nem tesz említést a keletkezés körülményeiről és a szöveg funkciójáról. Az olasz változat néhány ponton jelentősebb mértékben tér el a fordítás alapjául szolgáló francia eredetitől (külön is kiemeljük, hogy a 11/a. pontban a „Comté" fordításaként „Capo del Comitate" szerepel): ezekre az eltérésekre a magyar fordításhoz fűzött jegyzetekben kitérünk. Kossuth előbb helyreigazítást kért Helfytől, majd, kijelentve, hogy „egy proponált értekezleti basisról", s nem „manifestumról" volt szó, maga fűzött terjedelmes „Felvilágosításokat" a tervezethez, amely Helfy által olaszra fordítva „Schiaramenti intorno al progetto della Confederazione Danubiana" címmel június 1-én meg is jelent.10 A Dunai Szövetség terve magyar szövegével kapcsolatos problémákkal részletesebben kell foglalkoznunk. A tervezetet a közönség magyarul először három héttel a nyilvánosságra kerülést követően olvashatta. A szöveg 1862. június 6-án, a hivatalos lapban, a Sürgönyben jelent meg, némileg rövidítve, Kecskeméthy Aurél bevezetőjével és szövegközi kommentáijaival. A teljes szöveget (pontosabban csaknem a teljes szöveget) Aldor Imre adta ki, 1878-ban. Aldor nem volt tisztában a keletkezés-körülményekkel, a tervet „a Helfy hebehurgya, hézagos, vázlatszerű közleményé"-nek nevezte; sőt egy másik megfogalmazása — „Hangzott az pedig Helfy úr foljegyzései szerint ilyeténképpen" — arra utal, azt sem qu'une seule condition —...qu'une seule indication; le président du Conseil fédéral c'est à dire le chef intérinaire —... et chef intérinaire. 9 KLI III. 738. (Kossuth visszaemlékezése); Lukács: Magyar politikai emigráció, i. m. 212-214.; Szabad-. Kossuth politikai pályája i. m. 184. (Vö. Szabad: Az önkényuralom, i. m. 710. is, ahol a találó „megismertette" szóval él.); KLI VI. 23-25. (Kossuth — Helfynek, 1862. május 19.) Ez utóbbi levél valamennyi idevágó kifejezéséből — „világosan és ismételve, de igen világosan megjegyzém", „mondám, hogy nincs ellenvetésem", „mondtam, hogy értekeztem Caninivel" — arra következtethetünk, hogy Kossuth személyes találkozón adta át a tervezetet Helfynek. Lukács Lajos tehát minden bizonyítás nélkül íija, (i. h.) hogy Kossuth „nem éppen precíz utasítással" „menesztette a Canini-fogalmazványt" Helfyhez, azzal a céllal, hogy Klapka fellépését ellensúlyozza. 10

L'Alleanza, 1862. 16. szám, 121-122. MOL R 90. 4047. — A cikk eredeti magyar nyelvű fogalmazványa „Felvilágosítások a Dunai Confederatio projectumához" címmel, Kossuth Ferenc kézírásával, Kossuth sk. javításaival (a szöveg a megformálás folyamatában lényeges változásokon ment keresztül): MOL R 90. 4043. (A fogalmazványon törölve a címzés: „A L'Alleanza szerkesztőjének" és a megszólítás: „Tisztelt szerkesztő úr!") Kossuth Ferenc ezt a szöveget tette közzé: KLI VI. 12-23. — Kossuth Felvilágosításait magyarul is kinyomatta, „egy külön íven". A „Fölvilágosítások a Dunai Confoederatio Projectumához" egyetlen általunk ismert példánya (Kossuth korrektúra-javításaival): MOL R 90. 4044/c. (A nyomtatvány, az alkalmazott betűkészletből ítélve, Itáliában készült; az OSzK Aprónyomtatványok Tára nem őriz belőle példányt.) A fogalmazvány és a nyomtatvány szövege között számos eltérés van. A nyomtatvány szövegét vette alapul Áldor Imre (Aldor: i. m. II. 103-116.), majd nyomában Kónyi Manó (DFB V 51-60.).