Századok – 2002
Dokumentumok - Spira György: Egy ajánlat az újvilágba készülő Kossuth elveszejtésére IV/927
EGY AJÁNLAT KOSSUTH ELVESZEJTÉSÉRE 1851-BŐL 931 Henry Stuart Foote szenátornak azt a javaslatát, hogy Kossuthot hívják meg Amerikába s ideutazásának lehetővé tétele végett küldjék el érte a Földközi-tengeren tartózkodó amerikai hajók valamelyikét.11 Kossuth szeptember 10-én érthető örömmel lépett a Dardanellák bejáratánál horgonyzó Mississippi fedélzetére, de nem azzal a szándékkal, hogy egyenest A-merikába hajózzék, s kivált nem olyan elgondolással — amit pedig az ottani honatyák egy része elvárt volna tőle —, hogy tartósan megtelepedjék az Atlanti-óceán túlpartján fekvő Egyesült Státusokban, ahonnan már csak a távolság miatt is bajosan készíthetett volna elő egy újabb magyar szabadságharcot. Ügy tervezte tehát, hogy mihelyt megteheti, ellátogat majd az Egyesült Státusokba — már csak azért is, hogy köszönetet mondjon az ott iránta tanúsított jóindulatért meg hogy ebben a gazdag országban pénzt gyújtson az eljövendő újabb szabadságharc szükségleteinek a fedezésére —, előbb azonban némi időt Angliában tölt, ahol szintén tartoznék kinyilvánítani a magyarbarát közvélemény iránt érzett háláját s ahol találkozhatnék az oda (meg Franciaországba) menekült magyar emigránsokkal és Mazzinival. így hát, mikor a Mississippi október 5-én befutott a gibraltári kikötőbe, Kossuth elhagyta a gőzöst és angol földre lépett, majd az első adandó alkalommal, 15-én felszállt a Madrid nevű postahajóra és rajta 23-án szerencsésen meg is érkezett Southamptonba, ahol nagy ünneplésére egybesereglett tömeg várta. Itt, Southamptonban mondta el Kossuth életének első angol nyelvű beszédeit, s hatalmas sikert aratott velük — nem csupán jó (bár csak börtönévei során s merőben könyvekből elsajátított) nyelvtudásának köszönhetően, hanem többek között azért is, mert ünnepeltetését e beszédekben a rá különben nem jellemző szerénységgel úgy értelmezte, mint a nem pusztán az ő személye, hanem a magyar ügy iránti rokonszenv megnyilvánulását. S hasonló sikereket ért el a következő napokban is, amikor Winchesterben, Londonban, Birminghamben és Manchesterben ismét módja nyílt szólni a meghallgatására egybegyűltekhez. Ekkor Angliában töltött rövid idejét azonban nem kizárólag arra használta fel, hogy szónoklataival ébren tartsa és elmélyítse azt az együttérzést, amellyel az angol társadalom legkülönfélébb csoportjai fordultak a letiport Magyarország felé: közben alkalmat talált arra is, hogy termékeny megbeszéléseket folytasson a magyar forradalom Angliába eljutott emigránsaival és a Franciaországban megtelepedett, de most látására nagy számban szintén Angliába utazó bujdosókkal, valamint Mazzinival (akivel eddig csak levelezés útján érintkezhetett) és más külhoni demokratákkal, így a francia Alexandre-Auguste Ledru-Rollinnel, aki a februári forradalom után megalakult ideiglenes francia kormány belügyminisztere volt, de szembekerült az 1848 decemberében köztársasági elnökké választott, ám láthatóan egyeduralomra törő Louis-Napoléon Bonapartéval s ezért jónak látta többedmagával Angliába menekülni, hogy innen folytathassa harcát a köztársasági intézményrendszer helyreállításáért, meg a hasonló megfontolásokból nemkülön-11 Uo. I, 7., 199.; Lukács Lajos: Magyar politikai emigráció 1849-1867. Bp., 1984, 64-66. Foote-ra (akinek a nevét Lukács a szóvégi e betű elhagyásával írja) ösztönző hatást gyakorolhatott Újházi László, aki a szabadságharc utolsó hónapjaiban Komárom kormánybiztosa volt s a vár feladása után Amerikába emigrált, ott pedig minden tőle telhetőt megtett Kossuth kiszabadítása érdekében; a közvetlen hatás azonban források híján nem bizonyítható, állapítja meg L. Gál Éva: Újházy László, a szabadságharc utolsó kormánybiztosa. Bp., 1971, 67-70.
