Századok – 2002
Dokumentumok - Molnár András: Kossuth cenzúrázott országgyűlési beszéde (1848. február 8.) IV/909
KOSSUTH CENZÚRÁZOTT ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉDE 1848-BAN 921 lévő egyének ellen; hogy közönségessé vált azon vélemény, miként a múlt országgyűlésen azért nem kellett semminek sem történni, miszerént azon politicát — mert nem személyes nagyravágyással vádolom őket —, azon politicát, melyet képviseltek, mindenáron a kormányszékben ültethessék, és oda is ültették. De természetesen, mivel az austriai rendszer szerént egy cancellárt oly könnyen eldobni igen bajos, annyival inkább, mert már négy-öt cancellárnak van pensiója7 6 — pedig a volt cancellár volt az, kinek állása ellen intéztetett azon pártnak törekvése, mely kormányra tudta magát emelni —, azért a volt cancellárral mindent elpróbáltak, hogy resignáljon,7 7 de ő azt mondá: „tessék őt letenni, de ő magátul nem resignál". Már e collegialis7 8 kormányzás következtében a cancellárnak kelletvén mindent aláírni, természetes, hogy ezen praesidialist is ő írta alá, de hogy akkor, mikor ezen praesidialist aláírta, ő többé nem volt valósággal a kormány uralkodó nézeteinek képviselője, azt nem tagadhatja Baranya megye követe. Nem volt más választása, mint resignálni vagy aláírni; nem mondom, hogy azt akarták véle tenni: „ote-toi que je m'y mette", 79 de kötelességévé tették aláírni a praesidialist s azt alá is írta, és ott volt mindaddig, míg kegyelmesen fel nem mentetett; hanem hogy a múlt országgyűlés óta, mióta a mostani cancellár őexcellentiája ki van nevezve, nem gróf Majláthso politicája, hanem gróf Apponyi^ politicája kormányozza Magyarországot, tagadja, aki a napfényt meri tagadni. A dolog ekképp állván, most, midőn adataimat felfejtettem, nem szólottam még arról, hogy ezen politicának constatirozása8 2 végcélban egy bizonyos eszmében találkozik az administratori rendszerrel. A megyék úgy állottak, hogy magokat főispányokkal egy kapcsolatban lenni vélték. Én nem vagyok szer felett régi ember, de még emlékezem oly főispányokra, kik a törvényhozás előtt is kijelentették, hogy magokat megyéikkel egynek tekéntik, és nem követtek el megyéjök szelleme ellen a törvényhozás terén semmit. Most már ily jelenetektül rég elszoktunk, a régi szokásnak végtöredéke is elenyészék már, mely abban állott, hogy mikor az országgyűlés elkövetkezett, a megyék elküldötték annak helyére követeiket, a főispányok pedig a másik terembe mentek, de otthon maradt a vármegye senkitül nem függő szabad mozoghatásában, most pedig hagytak nekik egy Kreishauptmant,8 3 kinek minden hatalmat kezében adtak, melynél fogva tőle igen sok ember remél s igen sok ember fél, mert érdekeik folytonos éréntkezésbe tetetnek vele a megyei közigazgatás és igazság kiszolgáltatás útján; adtak a megyének administrator!, ki által azután lehessen utasítást csinálni, melynek következtében rá lehessen venni a nemzetet, miszerént kimondja, hogy nincs aggodalma.84 E napok története is bizonyítja, miként nem arrul van szó a másik pártnál, vajon teljesíttessék-e a királynak kegyelmes szándéka, hogy e nagy feladatokat, melyek előttünk fekszenek, kiengesztelő kebellel 76 Nyugdíja. 77 Lemondjon. 78 Társas, közös. 79 „Távozz, hogy én mehessek oda (ülhessek a helyedre)". (Hermann Róbert fordítása.) 80 Majláth Antal gróf, a korábbi főkancellár. 81 Apponyi György gróf, főkancellár. 82 Megállapítása. 83 A Pesti Hírlapban megjelent tudósításban ehelyett az „administratort" szó szerepel. 84 Lásd Apponyi főkancellár 1847. november 29-i körlevelét a kormánypárti megyei tisztviselőkhöz az országgyűlési pótutasítások befolyásolása érdekében. Közli Barta István i. m. 341-342.
