Századok – 2002
Dokumentumok - Molnár András: Kossuth cenzúrázott országgyűlési beszéde (1848. február 8.) IV/909
KOSSUTH CENZÚRÁZOTT ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉDE 1848-BAN 911 Kossuth gyorsírással lejegyzett beszédének egykorú másolata azért kerülhetett éppen Zalába, mert a megye országgyűlési követei — ifjabb Csuzy Pál és Tolnay Károly — már régebben megismerkedhettek és barátságot köthettek a néhány évvel korábban Zala megyében is tevékenykedő Lukács Jánossal. Lukács 1818 körül született Vas megyében. 1842-ben a királyi tábla jegyzőjeként végezte Pesten joggyakorlatát, miközben alig három hónap alatt elsajátította, és magyarra ültette át a Novák-féle német gyorsírási rendszer elméletét és gyakorlatát. Lukács ezután ügyvédi diplomát szerzett, és már az 1843/1844. évi pozsonyi országgyűlésen hivatalos gyorsíróként tevékenykedett. 1845 tavaszán Vas megyében, az év őszétől pedig — a megye első alispánjának meghívására — Zalában oktatta a gyorsírást. Miközben Zala megyében 1846 nyarára két gyorsírót is felkészített az önálló munkára — Arvay István és Babos Kálmán előbb Zala megye, 1848 nyarától pedig a pesti népképviseleti országgyűlés fizetett gyorsírói lettek —, mintegy fél éven át folyamatosan lejegyezte a zalai közgyűlésen elhangzott beszédeket, és a gyorsírással készített jegyzőkönyvek alapján rendkívül részletes tudósításokat küldött a Szalay László által szerkesztett Pesti Hírlap számára. Lukács 1846 őszén az erdélyi országgyűlés gyorsírójául ajánlkozott, 1847 januárjában azonban vetélytársa, Hajnik Károly nyerte el e megbízást, ezért Lukács inkább az ellenzéki szellemű Erdélyi Híradó számára készített országgyűlési tudósításokat. Az 1847/1848. évi pozsonyi országgyűlésen — Hajnik Károly gyorsírófőnök oldalán — Lukács János volt a diéta második számú gyorsírója. Míg Hajnik elsősorban a főrendi napló szerkesztését irányította, Lukács az alsótábla naplójával foglalkozott, és a rendek kerületi üléseiről készített tudósításokat a sajtó, főként a Pesti Hírlap számára.1 1 Kossuth 1848. február 8-i beszédének Lukács által lejegyzett, és másolatban Zala megyébe került szövege — a fentiekre való tekintettel — minden bizonnyal a kerületi ülésről a Pesti Hírlap számára készített tudósítás eredeti változatának részlete lehet. Összevetve a másolat szövegét a Pesti Hírlapban megjelent tudósítással,1 2 megállapítható, hogy a két változat csak helyenként egyezik meg szó szerint, míg túlnyomórészt kisebb-nagyobb — ám a lényeges tartalmi elemeket nem, vagy csak alig érintő, talán szerkesztőségi — stiláris eltéréseket tartalmaz, sőt egyértelműen kimutathatók benne olyan kritikai tartalmú kihagyások is, amelyeket a cenzor húzhatott ki a sajtótudósításból. A törölt szövegrészeket áttekintve szembeötlő, hogy a cenzor szinte szó szerint végrehajtotta az említett, 1847. november 12-i hivatali utasítást, mert Kossuth beszédéből következetesen kigyomlálta az udvarra (különösen az uralkodóra), főképpen pedig a hevesen támadott főkancellárra, és az általa bevezetett adminisztrátori rendszerre vonatkozó — végső soron a kormányt bíráló — kritikai észrevételeket. 11 Lukács János gyorsírói tevékenységének és életrajzának adatai: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 8. köt. Bp., 1902. 101-102., Gopcsa László: A magyar gyorsírás története. Bp., 1893. 40. (2. bóv. kiad. Szeged, 1917. 32-33.), Kálmán Viktor: Vas megye szerepe a gyorsírás múltjában. Szombathely, 1927. 23-42., Zelovich Dezső: Az országgyűlési napló története. Bp., 1936. 145-146., 207-209., Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja. Bp., 1939. 248-251., 298-299., 303-308., 355., Molnár András: Gyorsírók a reformkori megyegyűléseken. Lukács János vasi és zalai tevékenysége (1845-1846). In: Vasi Szemle 1990. 2. sz. 247-255., Molnár András: Deák Ferenc cenzúrázott megyegyűlési beszéde. (Zalaegerszeg, 1845. november 10.) In: Levéltári Szemle 2000. 2. sz. 24-33. 12 Pesti Hírlap 1848. február 20. (1039. sz.) 139-140.
