Századok – 2002

Dokumentumok - Molnár András: Kossuth cenzúrázott országgyűlési beszéde (1848. február 8.) IV/909

912 MOLNÁR ANDRÁS Forrásközlésünk modernizált helyesírással adja közre Kossuth beszédének Lukács János gyorsíró által lejegyzett szövegváltozatát. A központozásban, a szavak egybe- és különírásában, a nagy- és kisbetűk, továbbá a hosszú és rövid magán-, ill. mássalhangzók használatában — valamint a személynevek írásában — a mai helyesírást követjük. Az egyértelmű, általánosan használt rövidítéseket külön jelzés nélkül feloldjuk. Az eredeti kiemeléseket (aláhúzásokat) félkövér betűkkel, a cenzúra törléseit pedig nem a Barta István által használt szögletes zárójellel, hanem — a könnyebb áttekinthetőség érdekében — kurziválással jelezzük. (Forrásközleményünkben csupán a lényegesebb tartalmi eltérésekre utalunk a Pesti Hírlap tudósításából teljes egészében hiányzó szövegrészek kurzív kiemelésével.) A szöveg gondozásához és összeolvasásához nyújtott segítségéért ezúton is köszönetünket fejezzük ki Oláhné Szakály Gabriellának, a Zala Megyei Levéltár munkatársának. Pozsony, 1848. február 8. Kossuth Lajos harmadik beszéde az adminisztrátori rendszer tárgyában az országgyűlés kerületi ülésén Miközben Kossuth 1848 januárjában a kormány elleni újabb összehangolt ellenzéki támadást készítette elő az adminisztrátori rendszer által okozott sérelmeket összegző választmány élén, a kormány — Apponyi György főkancellár megbuktatásának kivédése, az ellenzék leszerelése, nem utolsó sorban pedig Kossuth szerepének csökkentése érdekében — ellentámadásba ment át. Kossuth háttérbe szorításához sikerült megnyerni egyes sértett, vagy magukat mellőzöttnek érző ellenzéki vezetőket, így pl. Kossuth Pest megyei követtársát, Szentkirályi Móricot, és a fiatal beregi követet, Lónyay Menyhértet. A kormány alkut ajánlott: hozzájárul bizonyos reformok elfogadásához, ha az országgyűlés kedvezően fogadja az adminisztrátori rendszer fokozatos megszüntetését ígérő királyi leiratot. Noha az ellenzék mérsékelt, és Kossuthra féltékeny vezetői a kulisszák mögötti titkos tárgyalásokon elfogadták a kompromisszumot, az 1848. február l-jén ismertté vált királyi leirat csupán általános és semmitmondó ígéreteket tartalmazott a sérelmek orvoslására nézve. A leirat érdemi vitája a rendek február 5-i kerületi ülésén kezdődött meg. Itt Szentiványi Károly gömöri követ — Kossuth javaslatát előterjesztve — azt indítványozta, hogy mondjanak ugyan köszönetet az uralkodónak a leiratban kifejtett jó szándékért, ám ahhoz határozottan ragaszkodjanak, hogy a kormány még az országgyűlés idején számolja fel az adminisztrátori rendszert. Ezzel szemben a titkos alkudozásban részt vevő Lónyay Menyhért azt indítványozta, hogy fogadják el a királyi leiratot, mert az megszünteti a rendek aggodalmát az adminisztrátori sérelem ügyében. A beregi indítványt követő heves vitát lezáró szavazás során egy szavazattal a kompromisszum hívei győztek, ám Kossuth kijelentette, hogy az egyes sérelmek tárgyalásának joga — a szavazástól függetlenül — továbbra is megilleti a rendeket, így a kérdés koránt sincs lezárva. Kossuthnak ezzel a taktikai húzással továbbra is napirenden sikerült tartani az adminisztrátori rendszerből fakadó sérelmek ügyét, és ezzel mozgósítani tudta az ellenzéket. Kossuth a királyi leirat kapcsán a botrányos február 5-i ülést követően több alkalommal, így február 7-én és 8-án is hosszan és élesen bírálta az adminisztrátori rendszer visszaéléseit elő-