Századok – 2002

Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75

92 JEMNITZ JÁNOS a hadsereg ütőképességének fokozására törekedett, s a pacifista tendenciák ellen­súlyozására fejtett ki erőfeszítéseket, ideértve, hogy a stockholmi szocialista nem­zetközi konferencia kilátástalanságát is többszörösen aláhúzta.77 Április végén Thomas már azt hitte, hogy eredményeket ért el, amikor az Ideiglenes Kormány számára tetsző háborús választ adott a nyugati szövetségesek háborús programjára, amit Miljukov külön nyilatkozata is kidomborított. Május elején azonban éppen ennek nyomán robbant ki a kormányválság, amikor a Mun­kástanács szembeszegült Miljukov politikájával. E válságos napokban Thomas láza­san siettette a diplomáciai kapcsolatok elmélyítését a két kormány között, látogatást tett a vezérkarnál, ahol a főparancsnok arra kérte, vesse latba befolyását, hogy a Munkástanácstól olyan határozatot kérjen, amely a hadsereget támadásra szólítja. Májusban új problémák mutatkoztak. Miljukov az angol diplomácia támo­gatására számítva agresszívebbé vált, Thomas viszont Kerenszkijt támogatta, mivel a liberális burzsoázia és a mensevikek, eszerek együttműködése nélkül le­hetetlennek tartotta a front és a kormány fennmaradását. Mikor a Munkástanács részt kért a kormányzásban, Miljukov és Gucskov lemondott — illetőleg a forra­dalmi mozgalmak őket a kormányból kibuktatták — Thomas a kormány segítsé­gére sietett, s egyike volt azoknak, akik a legfáradhatatlanabbul tevékenykedtek azért, hogy az új irányzatot a francia, angol és amerikai kormányzat egyaránt támogassa.78 Thomas gyakorlati, követi és kormányszintű tevékenységét támasztották alá a különféle parlamenti delegációk oroszországi utazásai, az angol és francia munkás­párti vezetők nyilatkozatai, s jónéhány sajtótermékük állásfoglalása. A küzdelem a nyugati pártokban változatlanul nyílt volt, s az egyik terület, ahol ezek az összecsa­pások ismétlődően megtörténtek, az oroszországi események sajtóértékelése volt. 77 A küldöttség útjáról W Thorne adott részletesebb beszámolót önéletrajzában. Thorne el­mondja, hogy a Munkástanácsban és a Dumában egyaránt felszólaltak, ünnepélyes fogadtatásban részesítették őket. E munkából kitűnik, hogy a küldöttség ellenérzéssel látogatott a Munkástanácsba, s kifogásolták, hogy abban túl sok az értelmiségi. Külön, hosszabban tanácskoztak Kerenszkivel az általános helyzetről. Megjegyzi, a delegáció tekintélyét csökkentette a leedsi szocialista nagygyűlés, amelyen az angol antimilitaristák dezavuálni igyekeztek a küldöttséget. Thorne szerint befolyásukat a segítségükre siető Hyndman nyílt levele állította helyre. E delegáció tevékenységéről, jellegéről még egy érdekes mozzanatot árul el Thorne, amikor elmondja, hogy hazaérkezésük után a király és Lloyd George hívatta, hogy benyomásaikról beszámoljanak. (William Thorne: My life's battle. London, 1936. 191-193.) (Hyndman Kerenszkijhez intézett táviratát közölte a The Times 1917. június 22. V ö. Rosalind Travers Hyndman: The last years of H. M. Hyndman. New York. 1924. 142-143. Hyndman orosz származású felesége részletesen szól Hyndman és Plehanov szoros kapcsolatáról, arról, hogy 1917 februárja után is hasonlóan ítélték meg a fejlődést.) 78 A valóságban, amikor átlátta, hogy az ellentétek túl valósak ahhoz, hogy Miljukov és Ke­renszkij között tartós kompromisszum születhessen, Thomas Kerenszkij oldalára állt. Mivel április 24-én Thomas egyfelől átadta Paleologue-nak Ribot lemondató levelét, másfelől megkezdte hivatalos tárgyalásait az orosz politikusokkal, ez a fordulat mintegy befejeződött. A Miljukov-féle agresszív imperialista programnyilatkozatok többé nem hangzottak el, de Kerenszkij és az új kormánykoalíció vállalta a háború folytatását. (E tárgyalásokról V. ö. P N. Miljukov: Voszpominanyija (1858-1917) I-П. köt. New York, 1955. 355-356.) Miljukov megemlékezik arról is, hogy Paleologue különben megkísérelte az ellenállást, s Ribot-hoz táviratozott, de Thomas ezt az ellenállást letörte. (I. m. 357.) Albert Thomas Vivant. Paris [1957] Douchan Drachkovitch Albert Thomas diplomate. 118-119. Thomas májusban ugyanakkor fenntartással, de e stockholmi megjelenést is pártolta.

Next

/
Thumbnails
Contents