Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
1917. IIÁBORÚ - BÉKE? REFORM - FORRADALOM? 93 A május elejei oroszországi kormányválságot a New Statesman úgy kommentálta, hogy Pétervárott pusztán Lenin és fanatikus pacifista, németbarát követői okoznak gondot. Később az Ideiglenes Kormány növekvő nehézségeiről írt, ezeket érthetőeknek minősítette egy olyan országban, ahol a polgárság létszáma és aránya oly kicsi, s ahol a néptömegek, a munkásság is annyira várja a béke gyors megkötését. Az adott körülmények között a Statesman változatlanul Kerenszkijtől remélte a helyzet stabilizálását.79 A kormány átalakulásakor a szerkesztőség érezhetően fellélegzett, ekkor már azt hitték, hogy a Munkástanács képviselőinek kormánybalépte lényeges változást hozott.8 0 Reményeikben azonban ismét csalatkoztak, s keserűen írtak arról, hogy a keleti front változatlanul csendes, s a belpolitikai, szociális feszültség sem szűnt meg.81 A Statesmannel homlokegyenest ellenkező véleményt hangoztatott a Labour Leader. Snowden éppen a Miljukov nyilatkozat után rettent meg, minthogy az imperialista politika oroszországi felerősödésétől tartott, amelyet különben — mint megjegyezte — Nyugatról mesterségesen is tápláltak. E hírek alapján biztosra vette, hogy még súlyos összeütközésekre kerül majd sor. Snowden ugyanitt a hazai és francia szociálsovinisztákkal vitába bocsátkozva hangsúlyozta, hogy Leninnek és a bolsevik és eszer, mensevik forradalmároknak azért kellett Németországon át hazautazniuk, mert Nagy-Britannia és Franciaország egyszerűen megtagadta tőlük ugyanezt a lehetőséget. E bizonyítékként Csernov esetét idézte, aki az eszer háborúellenes emigráció vezéralakja volt, s emiatt az útlevelet szintén megtagadták tőle, s az engedélyt csak magának Kerenszkijnek erélyes közbejárására adták meg.82 A Labour Leader május végén nagy örömmel fogadta Miljukov és Gucskov kibukását a kormányból, s Snowden ekkor nevezte a parlamentben a februári forradalmat „a nemzedék legnagyobb politikai eseményének". Ugyanitt MacDonalddal újra hangot adtak azon meggyőződésüknek, hogy Európa népei csak az orosz forradalom után létrejött Ideiglenes Kormánytól, illetve a Munkástanácstól várhatják a béke közeli megteremtését. Mindez azonban csak úgy lesz valósággá, ha ehhez Nagy-Britannia is segítséget nyújt. MacDonald e parlamenti beszédében már jelezte, hogy Oroszországban alkalmasint felléphetnek ellenforradalmi erők, de ezeket Nagy-Britanniának nem szabad támogatni. Majd támadásba ment át, s Kerenszkijre hivatkozva sürgette, hogy az angol békeszerető csoportosulásoknak rá kell szorítaniuk a vezető politikusokat imperialista célkitűzéseik feladására. Mindezt Snowden, MacDonald összekötötte azzal a követeléssel, hogy az orosz kormány példájára az angol is engedélyezze a szocialista küldötteknek a stockholmi nemzetközi konferencián való részvételt.83 E napokban MacDonald több beszédet mondott, amelyek Oroszországot és a forradalmat érintették - hiszen ekkor szinte csak percek kérdése volt, hogy mikor utazhat Pétervárra a Független Munkáspárt képviseletében. Az angol szélsőjobboldali lapok felháborodása ellenére a kormány kénytelen volt megadni szá-79 New Statesman 1917. május 12. 80 New Statesman 1917. május 19. 81 New Statesman 1917. május 26. 82 The Labour Leader 1917. május 10. 83 The Labour Leader 1917. május 24.
