Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 905 energikusan, azaz a haditörvényeknek megfelelően parancsainak megtagadását megbüntette volna, szabadságharcunk kétségkívül másképpen alakult volna."8 4 Mégis Robespierre volt Kossuth, emberarcú Robespierre - legalábbis az országgyűléssel szemben. A diktátori hatalmat sokan felrótták neki, de azt nem, hogy Robespierre lett volna. Tudták róla, hogy nem vérengző természet. Pálffy János, az Országos Honvédelmi Bizottmány alelnöke, aki az Esti Lapokban mármár bálványozta, utána pedig ami rosszat tudott, azt mind papírra vetette, annak kapcsán, hogy Kossuth akasztófával fenyegette volna meg azon képviselőket, akik nem akartak volna Debrecenbe menni, utólag így fakadt ki: „... árva lelkemre mondom, hogy sem Kossuth, sem más senki egy mókusfiút sem akasztatott volna fol".85 Igaz, Robespierre-ről is sokáig ezt hitték, akik közelről ismerték. A magyar jakobinizmus a verbális térből nem tudott úgy betörni a parlamenti életbe, hogy áldozatokat szedjen. A demokratikus kultúra önmegsemmisítő mechanizmusai nem szabadultak el. Demokratikus módon sikerült úrrá lenni a veszélyeken. Pálffy János szerint Kossuth emberismeretével győzött a magyar politikai életben, illetve annak legfőbb fórumán: a parlamentben A nemzetiségek felé viszont a magyar forradalom francia jakobinus arcát mutatta meg, vagy inkább néhány jakobinus vonást a werbőczyánus vonásokkal. Kérdés, hogy ebben a vonatkozásban vajon Kossuth olykor nem bizonyult-e werbőczyánus Robespierrenek? - mint arra még bővebben kitérünk. Egyelőre csak jelezzük, a magyar parlamenti és a politikai életben szereplőire nem alkalmazott francia neveket, ami a rálicitálási technikáktól mentes érdekegyesítő és egyensúly-politika jele. Ugyan-akkor mindaz, amit Jellacic Horvátországa tett „a hajdani Vendée szerepe, melyet részünkről a terrorizmus nem provokált", hanem „reakcionális ármánykodás" folyománya - mint ezt 1848. július 11-én is az országgyűlésben fejtegette.86 Később pedig tartott attól, hogy Erdély „második Vendée"-vá válhat.8 7 Ugyanakkor a francia modelltől is el tudott szakadni, amikor 1849 júliusában — biztató előzmények nyomán — sikerült megteremtem a nemzetiségi béke törvénybe foglalt alapjait. A keménykezű francia forradalmár gesztusára utalt viszont az, amikor Kosuth 1849 február elején Dumouriez „nevével illette" Görgeit - igaz csak szűkebb körben.8 8 Márpedig ez keményen hangzott a magyar forradalom francia forgatókönyvet idéző légkörében, hiszen Dumouriez volt az a francia tábornok, aki 1792-ben elfoglalta Belgiumot, majd XVI. Lajos kivégzése után, szét akarta kergetni a konventet, de serege ellene fordult, mire ő az osztrákokhoz menekült. Görgeire pedig január eleji váci nyilatkozatáért haragudott Kossuth, hiszen ebben a tábornok — többek között — a politikai vezetésre próbálta hárítani a hadi kudarcokért a felelősséget. Kossuth 1849. márciusának vége felé — elég sejtelmesen — arról írt Görgeinek, hogy őt „pártütőnek kiálták, ki Dumouriez vagy éppen Monk szerepét akaija játszani".89 (Monk tábornok Cromwell halála után a királyság visz-84 MOL, R 215. Vetter Antal: Memoiren. 11. 85 Pálffy János: Erdélyi és magyarországi urak. II. Kolozsvár, 1939. 90. 86 KLÖM, XII. 429. 87 KLÖM, XV 469. 88 Irányi - Chassin: A magyar forradalom, II. 119. 89 Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése, 1848-1849. Szerk. Hermann Róbert. Bp. 2001. 275.
