Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
900 MISKOLCZY AMBRUS hitelessé. Ugyanakkor az idézett bekezdés nemcsak pszichohistóriai forrás. A fenti tanácskozásról például Hunfalvy Pál naplója nem ad érdemi tájékoztatást: „23dikán este keveset adott Ghyczy elő arról, mit tett Batthyány az ellenség viszszaverésére."6 1 Jakab István, miniszteri tanácsos naplójából pedig még ennyit sem tudunk meg: „23-én a főherceg [mármint István nádor] Bécsbe ment, miután elébb Őfelségének hozzá intézett kéziratát a képviselőknek átadta volna, kik ezt éji zárt ülésben tárgyalták."6 2 Gyulay Lajos „irka-firkája" tehát a legteljesebb tájékoztatás, mint erre már felhívták a figyelmet.6 3 Gyulay Lajos rokonszenve lassan fordult Kossuth felé. De látnia kellett, hogy most amikor eljött az önfeláldozás ideje, akkor Kossuth állt az ország élére. Látnia kellett, hogy Kossuth veszélyérzetét és készülődését igazolta az idő. Kossuth megítélésének egyetlen kritériuma a siker lett. Szeptember 4-én keserűen írta Gyulay Lajos: „Szegény Szécsényi! bárcsak kiépülné betegségét, nagyobb vesztés nem érhetné hazánkat. Nem adnám 10 Kossuthért, pedig egy is elég bajt csinált az országnak, melyből még ki nem láboltunk, és nem tudjuk miként fogjuk azt tenni? Aszerint fogja a história, Kossuthot, nagy, vagy ábrándozó embernek elnevezni, a minő eredményű lesz és kimenetelű az általa felizgatott forradalom. — Szécsényi mindenkor meg fog maradni nagynak, ő írt, tett, és áldozott!" Kossuth maga volt a nagy ismeretlen, és egyben az a lehetséges államférfi, aki Danton, Robespierre, Saint-Just szerepét játszhatta. „Hosszú idő óta — írta Friedrich Engels a Neue Reinische Zeitungban — először találkozunk egy valóban forradalmi jellemmel, egy olyan férfiúval, aki népe nevében fel meri venni az élethalálharc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben, s ez a férfiú - Kossuth Lajos."64 Hiszen ékesen beszélt, mint Danton, de nem volt korrupt, nem volt száraz és szikár, mint Robespierre, viszont megvesztegethetetlennek bizonyult maga is, és nem volt sem ocsmány, sem visszataszító, mint ez utóbbiak. Kossuth férfiszépség volt, „szép, mint Praxitelész karcsú Hermésze" — emlékezett rá Pulszky Ferenc65 — tehát szebbnek látszott, mint a hamvasságában is vérszomjas Saint-Just, aki egyébként korlátolt fanatikusnak is bizonyult. Okkal rótta Széchenyi naplójába 1848. március 19-én: „Vasváry ... milyen bájos fiú (St. Juste!)."66 Igaza volt Engelsnek, Kossuth az önvédelmi harc hadi bázisának megteremtőjeként és szervezőjeként is kitűnt, mint egykor Carnot. Egyébként Jósika Miklós szerint Kossuth „a világ legegyszerűbb embere" volt.67 Munkabírása, az, hogy napi 14-16 órát dolgozott, meglepte a kortársakat és a munkatársakat, az ország védelmét irányító Országos Honvédelmi Bizottmány tagjait is, akik csevegtek és szivaroztak, míg Kossuth csak írt, és még a tapasztalt és jó szervező, egykori pestmegyei alispán, Nyáry Pál is csóválta fejét, kicsit megjátszva magát, amikor így fakadt ki: „De mit a fenét tud annyit írni az a prókátor?!"6 8 Alighanem tudatosan is hajszolta magát Kossuth, még akkor is, ha környezetére nem igazán 61 Hunfalvy: Napló, 83. 62 Jakab István miniszteri tanácsos naplója 1848-1849-ből. OSZKK, Quart. Hung. 1315. 12. 63 Urbán: Batthyány, 696. 64 Marx és Engels Magyarországról. Bp. 1974. 29. 65 Pulszky: Életem, I. 212. 66 Gr. Széchenyi István Döblingi irodalmi hagyatéka, 276. 67 Jósika Miklós: Zur Geschichte des ungarischen Freiheitskampfes. I. Cassel, 1852. 81. 68 Pálffy János: i. m. II. 105.
