Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 901 bízhatott komoly dolgokat. Ne felejtsük, korábban mily büszkén hirdette a munka arisztokráciájának jogosultságát a vagyon és a származás arisztokráciájával szemben. Amikor jómódú nemesek vagy arisztokraták Kossuth modorát kárhoztatták, amire nyilván alkalmat is adott azzal, hogy szakított a hagyományos kedélyeskedéssel, akkor a két arisztokrácia csapott össze. Kossuth munkájával bizonyítani is akart. De a lényeg nem is ebben rejlik. Hanem abban, hogy a francia példának sokban megfelelő helyzetben megtalálta azt a helyet, ahonnan uralni tudta a közéletet. A demokratikus kultúra egyetemességére vall, hogy Furet Robespierre szerepéről szóló sorai Kossuthra is oly sok vonatkozásban illenek. Mert a Megvesztegethetetlen „mindig azon a stratégiai ponton állt, ahová egyszerre hallatszott el az utcák, a klubok és a konvent szava, sohasem volt jelen a nagy napokban, de mindig ő volt az első, aki ezeknek értelmet adott, a forradalmi közvélemény alkimistája a közvetlen demokrácia logikai ellentmondásait a hatalomgyakorlás titkaivá tette".69 Hiszen egyszerre tudott két demokratikus legitimációt összebékíteni: a törvényhozó hatalmat és a népszuverenitást,7 0 a képviseleti demokráciát és a diktatúrát, anélkül hogy diktátor lett volna - hogy aztán ennek az ellentmondásnak legyen az áldozata, amikor a polgári társadalom revánsot vett és a diktatúra általa bevezetett és tőle elsajátított technikájával likvidálta a nép megtestesítőjét. Kossuth maga is a hatalmi szférák metszéspontján találta meg a helyét, amikor gyengélkedett vagy beteget jelentett, akkor már lehetett sejteni, hogy valami történik az utcák világában, majd lábadozóként lépett a szónoki emelvényre, hogy határozott irányt adjon az eseményeknek. Uralta az országgyűlést, mert azt mondta, amit a többség maga is hallani akart. Nem volt Párizsa, mert következetesen elutasította azt, hogy a főváros diktáljon az országnak. Az ország népét alföldi toborzóútján szólította meg - és alighogy ez véget ért Pesten a tömegek agyonverték Lamberget. Szeptembertől a magyarok a király nevében harcoltak a császár zászlaja alatt fellépő erők ellen, kiknek élén Jellacic állt. Batthyány látva, hogy megbomlik az uralkodó és az országgyűlés közös törvényhozó hatalma, visszalépett. A népakarat viszont túltette magát a törvényen. Pontosabban ennek kiteljesítője Kossuth maga is tisztában volt azzal, hogy a hatalmi ágak nem válnak el egymástól tisztán, és azzal, hogy adott esetben túl kell lépni a törvényen.7 1 A törvényhozó hatalom végrehajtó hatalommá is vált, amikor bizottmányra bízta az ország katonai védelmének biztosítását. A kormányhatalmat az Országos Honvédelmi Bizottmány vette át és ennek elnökeként Kossuth kimondatlanul is kormányfő lett. 1848 szeptemberétől 1849 áprilisáig valamiféle közmegegyezéses diktatúra alakult ki, a parlament diktatúrája. A diktatúra kifejezés félrevezető, inkább csak idézőjelbe téve használható, de használható. Ideiglenes és rendkívüli állapotra alkalmazzuk. Az OHB ugyanis — hangsúlyozzuk — az országgyűlés része, és felállítása a polgári alkotmányosság azon alapelvének ellentmond, mely a hatalmi ágak egymástól való elkülönítését vallja. Márpedig az OHB a törvényhozó hatalom mindenhatóságát jelezte. Az uralkodóval meghasonló országgyűlés alkotmányos diktatúráját gyakorolta. Ugyanakkor fenntartották az alkotmányos királyság fikcióját és való-69 François Furet: Penser la révolution française. Paris, 1978. 95 70 François Furet: La Révolution. I. Paris, 1988. 244, 249. 71 Varga: Az országgyűlés szerepe, A magyar országgyűlés 1848/49-ben, 154.
