Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 899 jainak minden kérdésére ne mindig feleljenek."5 8 Azt szintén nem említette Gyulay, hogy Deák milyen végtelen türelemmel fejtegette, miért nem sértette meg Kossuth a parlamentet, amikor „a törpe minoritás" kifejezéssel élt.5 9 Igaz, naplóírónkat olykor lenyűgözte Deák logikája. De azokról a már-már mulatságos esetekről ugyancsak nem ír, amelyekből valamiféle morbid humor is árad, és a képviselők nagyokat is nevettek. Például, amikor Nyáry Pálnak az olasz kérdésben kifejtett elvi következetességét így figurázta ki: „Ha netalán valaki kérdést tenne fel a Házon kívüli közvéleménynek, és azt individuális titkos és nem titkos szavazatra bocsátaná a legöregebb embertől kezdve le a gyermekig, ha váljon elfogadják-e Nyáry Pál azon politikáját, hogy inkább egyetlen egy magyar maradjon fenn, aki Magyarországot képviselje. (Általános nevetés) Legfólebb tehát egyes ember találkoznék, ki ezen politikát pártolná, oly feltétel alatt, hogy ő legyen azon egy ember. (Nevetés)"6 0 1848 szeptemberére aztán Deák is elvesztette humorát, miközben a honvédelmet társadalmilag megalapozó, a jobbágyfelszabadítás áldásait újabb és újabb rétegekre és mozzanatokra kiterjesztő törvényjavaslatot terjesztett elő. Ugyanakkor ezekben az emberpróbáló időkben, míg — a szemtanú Gyulay szerint — Batthyány, Kossuth, Eötvös „úgy néznek ki, mintha börtönből szabadultak volna ki, csak Deák prosperál, ő rajta, nem tetszik ki a tűnődés, pedig, ha valaki, úgy ő bizonyára szívén hordozza a magyar ügyet. Tiszta lelkű egy ember! " О is tudta, jókedvre semmi ok. Deák Ferenc ilyetén való megítélése Gyulay Lajos radikalizmusának folyománya. Nem új keletű radikalizmus ez. 1839-ben ott volt a pozsonyi diétán, amikor Deák Ferenc országos tekintélyű vezérré emelkedett. De jellemző, naplóírónk, Wesselényi Miklós egykori híve nem lelkesedett érte: „Deák igen okos ember — írta 1839. augusztus 10-én — de inkább centrumba való ember, mint arra, hogy vezessen egy diétái oppozíciót." (23.k. 166.) „Igen kevéssé radikal" - fűzte hozzá négy nap múlva, amikor jelezte azt is, amit Deák Metternichnek azon kérdésére válaszolt, hogy mit kíván az ellenzék: „Az osztrák dinasztia fenntartása, az alkotmány fenntartása és minden lehetséges reform ezen határok között." Erről pedig Gyulay csak annyit jegyzett meg: „Én ezen határok közt nem sok reformot látok." (23.k. 170.) 1848-ban azonban Deák humora mintha hatott volna Gyulayra. Az országgyűlés szeptember 23-i zárt üléséről egy nap múlva ezeket jegyezte le: „Tegnap este titkos ülésünk volt melyben, ki akarta venni a ház, miként gondolkoznak tagjai, azon esetben, ha Jelasichnak sükerül Pestet ostrommal bevenni, és a házat engedményekre erőltetni. Három féle a vélekedés, az egyik, hogy azon esetben menjünk más városba - ha onnan is elkergetnek megint tovább - ebben kevés praesidiumot látok. A másik vélemény hogy oszoljunk széljel egy Protestatio mellett, úgy látszik ennek lesz többsége, én részemről ezt, igen táblabírói eljárásnak tartom. A harmadik vélemény hogy ott haljunk meg - ez, mindenesetben a leghősiebb tett volna, de a szuronyok oly csiklandok, hogy jót nem lehet állni, mind a 400egynehány tagnak helyt: megállásáról." Akasztófa humor, a helytállás indulata teszi 58 Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés Pesten 1848-ban. I. Pest, 1866. 188. 59 Pap: A magyar nemzetgyűlés, I. 196. 60 Pap: A magyar nemzetgyűlés, I. 249.
