Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
898 MISKOLCZY AMBRUS volna!"5 4 . Európa ugyanis nem kért a nagy francia forradalomból, s ha valami Magyarországon erre emlékeztetett, korlátozta a magyar diplomácia lehetőségeit. A magyar kormányzat 1849. június 27-i kiáltványában a kor keresztény humanitárius nyelvezetével élve fejezte ki a 89-es gondolatot: „Az isteni gondviselés útjai kiszámíthatatlanok - kísérteteken és szenvedéseken vezeti népeit a boldogságra. Magyarország harca nemcsak a mi harcunk többé. Ez a népszabadság harca a zsarnokság ellen. A mi győzelmünk a népek szabadságának győzelme, a mi halálunk a népek szabadságának halála. Isten minket választott ki, hogy győzelmünk által a népeket megváltsuk a testi szolgaságtól, miként Krisztus a lelki szolgaságtól megváltotta."5 5 A forradalmat kiteljesítő önvédelmi harc valamiféle purgatóriumnak is tekinthető: a szekuláris megváltást megelőző megtisztulás, megtisztítás és áldozat. A szekuláris megváltás a haladás hithez kapcsolódik, annak átéléséhez, hogy a történelemben maga Isten nyilatkozik meg; „Isten ujja" jelöli ki a fejleményeket, hogy Kossuth kedvenc fordulatát idézzük. Ugyanakkor, akik Isten ujját követik, azoknak harcolniuk is kell, áldozatot hozni, hogy eljussunk a földi „paradicsomba" - mint azt Kossuth fejtegette. A harc nem kilátástalan: „a nemzetek akarata még az isteni végzésekre is befolyással bír" - idézzük ugyancsak Kossuthot.5 6 Az ilyen beszédek nem tetszettek Gyulaynak, mert társadalmilag olyan túl demokratikus gondolatokhoz kapcsolódtak, amelyek mögött felsejlett az a sejtelmes erő, amely a nagy francia forradalomnak oly félelmetes dinamikát adott. Ugyanakkor vonzó is volt ezen erő. Már gyakorlati okokból is. Mert, amikor szeptember derekán Batthyány új kormányra tett javaslatot, Gyulay Lajos arról írt Lottinak, hogy „ellenben Kossuth nagy pártja mindenkép őtet kívánja elnöknek és alig ha nem sikerülend is neki, mit magam is kívánok, mert addig csendesség nem lesz. Lesz-e képes megmenteni a hazát, a veszélyben forgót, az más kérdés!" Tény: „Egy nap 3szor is tartunk gyűlést, ilyen lesz a ma estvéli 3dik, mely hihetőleg elhatározó lesz Kossuthra nézve, ki Batyánit megbuktatandja." [... ] „A márciusi fényes napokat borongó szeptemberiek követték, Hazánk valóban nagy veszélyben van, de ügye igazságos, nem fog elhagyni Istenünk!"5 7 Jellemző, hogy Gyulay Lajos milyen ritkán említette naplójában Deák Ferencnek országgyűlési nevelő tevékenységét, azt, hogy a nagy igazságügyminiszter milyen angyali türelemmel magyarázta el a törvényesség alapfogalmait a sok képviselőnek, kik közül nem egy csak arra figyelt, hogy a maga mondókáját előadja, mintha összeomlana a világ, ha nem az ő eszejárása után mennének a dolgok. Arról sem írt Gyulay, amikor arra intett Deák, hogy nem lehet össze-vissza fecsegni: „Még a magyar status-férfiaknak bele kell abba szokni, miszerint úgy járhassanak el, hogy többet elhallgassanak, mint kimondanak, s a Ház egyes tag-54 Pulszky: Életem, I. 522. 55 Pap Dénes: Okmánytár Magyarországi függetlenségi harczának történetéhez. 1848-1849. II. Pest, 1869. 482. 56 KLÖM XII. 672., 685. 57 Arhivele Statului, Cluj-Napoca, Arhiva Gyulay-Kuun. 280. fasc. 490.
