Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 889 és ezért indulata a kormányzati politikát korábban — még zárt ülésen is2 5 — megismerő ellenzék ellen fordult: „törpüljön az olyan minoritás, mely így violentálni akarja a dolgokat". Majd arra a vádra, hogy korábban a kormány Jóformán kicsalta a nemzettől a 200 000 katonát" így fakadt ki: „Nem akarok senkit legtávolabbról is bántani, de úgy látszik, hogy a parlamentáris téren gyermek nemzet vagyunk, magamat is bele foglalom, s átaljában nem tudjuk magunkat orientálni azon magas helyzeten, hová egy nemzet képviselőjét helyezi."26 Ez Gyulay Lajosra is pontosan áll. О maga szokással és meggyőződéssel magyarázta saját állásfoglalását. „Megszoktam már, a baloldalhoz tartani, és nehezen jő nekem a jobb oldalhoz számíttatni. Helyet minden esetben, a baloldalan foglaltam, de függetlenül fogok szavazni a Minisztérium mellett addig, míg meggyőződésem engedi." Mégis szeszélyesen mintha ítélkezett volna naplóírónk. Mintha benyomások alapján vonta volna meg esténként a nap mérlegét. Az olvasó el is tűnődhet azon, hogy van-e valami logikája az ítéletalkotásnak? Kossuth augusztus 3-i beszédét megint helyeslőleg idézte. Azt, amit Széchenyi István is így foglalt össze: „Most megint va-banque! Gorové, Teleky, Nyáry, Kossuth stb.: »nem segítünk Ausztriának német elem ellen!« foglalják határozatba."2 7 Éspedig azt foglalták határozatba, hogy Magyarország nem támogatja az osztrák kormányt Németország ellen. Széchenyinek rémálmai támadtak emiatt. Gyulay viszont abban bízott, mint Batthyány is: Ausztria szorosabban kapcsolódik az új Németországhoz, és így Magyarország önállósága megszilárdul.2 8 Augusztus 5-én pedig Kossuth és Eötvös megint csak „locsogtak". De nemcsak ők. Gyulay úgy érezte, nem is hallott jó beszédet. Jellemző ellentmondásnak lehetünk tanúi: egyedül Batthyányit tartja államférfinak, közben pedig éppen az ő politikája ellen szavazott volna. Lélekben a kormányt bíráló radikálisokkal tartott, igaz óvatosan. Diagnózisa érdekes, jó megfigyelőre vall: az egykori ellenzék kormányra került, hívei a képviselőházban alkotják a jobboldalt és a centrumot, így: „Helyét általvette egy nálánál is radikálisabb párt. Az oppozíció, az úgy nevezett bal oldal, azért van mindég minoritásban, mert feladata neki, előre készíteni az elméket, - a következő kornak emberei ők! A mü, mostani baloldalunk, azért oly törpe, mert óriási haladást tettünk, kevés holnapok alatt, többet tenni, alig lehete. - Hihetőleg erősödni fog e párt időről, időre, Országgyűlésről, Országgyűlésre, de mostani emberei nem bírnak eldöntő hatalommal, - sejellem, se talentum kevés kivétellel, köztük. Kivételek közé pedig Teleki Lacit, Bezerédi Istvánt, talán Madarász Lászlót és Nyári Pált lehet számítni. Punctum." Érdekes, hogy Lottinak ekkortájt — augusztus 11-én — írt levelében sokkal kritikusabb az ellenzékkel és az egész országgyűléssel szemben: „Gyűléseink nagyon zajosak, képzelheted, hol 450 tagnak van szólhatási joga. A szószéket néha hárman is elfoglalják, kihallgatni pedig nem szokták a legjobb szónokokat sem, minő Kemény Dénes, Szász Károly etc. A Madarászok uralkodnak, fejei egy ér-25 Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp. 1986. 525, 26 KLÖM XII. 605-607. 27 Gr. Széchenyi István Döblingi irodalmi hagyatéka. I. Szerk. Károlyi Árpád. Bp. 1921. 365. 28 Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Szerk. Urbán Aladár. Bp. 1987. 161.
