Századok – 2002
Közlemények - Jemnitz János: 1917. Háború – béke? Reform – forradalom? I/75
90 JEMNITZ JÁNOS rendőrség minden befolyását Hillquit, a szocialisták ellen használta fel. T. Roosewelt, a volt elnök is megszólalt, Hillquitet „gyávának", „németbarátnak" minősítette.6 8 A nacionalista gyűlölethadjárat ellenére a választás meglepő sikert hozott a szocialistáknak. Míg 1913-ban az amerikai születésű ismert szocialista író Charles E. Russell 32 000 szavazatot nyert, most Hillquit 143 000-et, az összszavazatok 22%-át (Bronx körzetében 31%-át).69 Az eredmény imponáló volt, de a szocialista előretörés ezen a szinten sem hozott eredményt. Sőt ellenkezőleg, a megtorlás a siker után még csak fokozódott, a new yorki intermezzo után sűrösödtek a lapelkobzások, a perek. A Szocialista Párthoz és az IWW-hez hasonló sors érte a kisebb befolyású és szindikalista eszméktől befolyásolt másik szocialista szervezetet, a Szocialista Munkáspártot. E pártnak 1917-1918-ban egymás után tették lehetetlenné német és lett nyelvű lapjait, s az üldözést (a postai szállítás megtagadását) az angol nyelvű és a magyar (A Munkás) orgánum is csak nehezen élte túl.70 A Szocialista Párt és a Szocialista Munkáspárt ily módon hősies, és sokszor áldozatokat követelő erőfeszítései ellenére sem tudta az ország politikai vezetését, sőt a közvéleményt sem a háború ellen fordítani. Mindemellett a szocialisták, a nacionalista „törpe minoritást" nem számítva, az Egyesült Államokban a háborúba lépés előtt, csakúgy, mint azután, internacionalisták maradtak. A háború ellenzőinek táborában zömük a pacifistákkal tartott, de egy erős kisebbség a radikális antimilitaristák felé tájékozódott.7 1 A szocialisták mellett a háború ellen felemelték szavukat az Egyesült Államok anarchistái is. E. Goldman és A. Berkman az anarchista lapokban, valamint nyilvános gyűléseken agitált a háború ellen. Emiatt 1917. június 15-én letartóztatták őket. A bíróság június-júliusban tárgyalta ügyüket. A két perbefogott a vádlottak padját E Adlerhez hasonlóan politikai szószékké változtatta.7 2 A letartóztatások azonban a háborúellenes erők anarchista csoportját szintén megbénították. A nyugati szocialista pártok 1917 tavaszán az ororszországi Munkástanács és az Ideiglenes Kormány ellentétéről A nyugati szocialisták — részben az ott élő orosz forradalmi emigránsok jóvoltából — nagyon hamar tisztába jöttek azzal, hogy az oroszországi erjedés két döntő ponton aligha érhet egyhamar véget, s hatásában nem korlátozódhat egy országra. E két kérdés: a belső osztályharc kiéleződése, illetőleg a béke megteremtése volt. E kettős prizmán át vizsgálták az oroszországi eseményeket, s mindegyik csoport a maga korábbi meggyőződése szerint foglalt ezekben állást. A francia és angol szélsőségesen háborűpárti körökben szinte semmit sem változott az a szemléletmód, ahogyan a pétervári forradalmat márciusban fogad-68 I. m. 427-430. 69 M. Hillquit: Loose leaves... i. m. 182-184. 70 Uo. 184-193.; V ö. Daniel Bell: Marxian Socialism in the United States. Princeton, 1967. 102-103. (Bell hangsúlyozza, hogy a szocialisták ekkoriban elsősorban a bevándorolt munkások között érték el sikereiket.) 71 The American Labor Year Book... 419-421. p. 72 Trial and Speeches of Alexander Berkman and Emma Goldman. New York, 1917; The American Labor Year Book. 105-106.
