Századok – 2002
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Kossuth Lajos egy ismeretlen napló tükrében. Hiúság megszállottja vagy emberarcú Robespierre? IV/881
KOSSUTH LAJOS EGY ISMERETLEN NAPLÓ TÜKRÉBEN 885 nés" „a magyarok egén", aki kivitelezi Isten akaratát. Majd miután már a pesti országgyűlésen megjelent, egyre több kritikával kezdte illetni. Jellemző, hogy a Kossuthnál olykor radikálisabb Teleki Lászlóról soha nem szólt egy rossz szót sem. Mintha csak némi arisztokrata szolidaritás is érvényesült volna, amellett, hogy ő volt az a „fenegyerek", akinek mindent elnéztek, részben még azért, mert közszeretetnek örvendett, másrészt talán azért, mert nem vették komolyan, bár párbajaival figyelmeztette kortársait a szavak és cselekedetek súlyára. Csak sajnálhatjuk, hogy Gyulay Lajos naplójában nem írt semmit a július 11-i országgyűlési ülésről. Leveleiben is inkább a maga bajával foglalkozott. „Fővárosunk porlepte irgalmatlan melegétől üldöztetem" - írta július 16-án húgának, Lottinak, és azon kesergett, hogy nem érkezett meg a megbízó levele, ezért „szavazattal még nem bírok".1 6 Pedig ott volt július 11-én a tisztelt Házban. Később — látni fogjuk — az 1860-as években megemlítette naplójában, hogy hallotta Kossuth hatalmas beszédét, amelyben 200 000 újoncot kért, mire a Ház egy emberként kiáltott: „megadja"; a szónok pedig többek között így válaszolt: „önök felállottak, s én leborulok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!"17 Ez a jelenet a magyar szabadságharc alapító eseménye. így is él a köztudatban. Gyulay Lajos, a szemtanú, akkor hallgatott róla. Mintha nem tudta volna kihozni abból az egykedvúségből, amellyel a dolgok menetét figyelte. Ez az egykedvűség inkább elhárító mechanizmus. Mert látta a fejlemények tétjét, de tartott attól, hogy mit hozhat a jövő. Innen a részben már szervesült, részben pedig tettetett szenvtelenség. Gyulay Lajos minden ellenszenve ellenére Kossuth jelentőségéről több jót írt, amíg nem érkezett Pestre. Érdekes, hogy itt mennyire nem érzékelte Kossuth belső drámáját, melynek az volt a forrása, hogy az olasz segély kérdésében mást kellett mondania mint miniszternek és mást mint magánembernek. Gyulay szenvtelenül és alapvetően helyesen foglalta össze Kossuth július 20-i beszédének lényegét: „mikor, a belbéke nálunk helyre lesz állítva, mü is segítségül fogunk lenni az Olasz tartományokkal való béke helyre állításában" Más szóval: Magyarország akkor támogatja az osztrák kormányt az olaszokkal való megbékélésben, ha sikerül itthon rendet teremteni, és osztrák hatalmi körök nem támogatják a szerb és horvát törekvéseket a magyar kormány ellenében. Amit Gyulay írt, az egyébként röviden összefoglalja a képviselőház trónbeszédre adott válaszának egyik részét; ez a rész így szól: „És amily őszinte azon hódolat, mellyel hű Magyarország Felséged iránt viseltetik: szintúgy óhajtja, hogy e kérdés a trón méltóságához s a viszonyos jogos igényekhez képest oldattassék meg, ha hazánkban rend és béke teljesen helyre állítva, s országunk erkölcsi s anyagi épsége biztosítva nem lesz, örömest nyujtandunk Felségednek segédkezet, oly békés egyesség megkötésének eszközlésére, mely egyrészt a trón méltóságának, másrészt az olasz nemzet alkotmányos szabadságának s méltányos kívánatainak egyaránt megfeleljen."18 16 Arhivele Statului, Cluj.Napoca, Arhiva Gyulay-Kuun. 280. fasc. 484. 17 KLÖM, XII. 438. 18 Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. Szerk. Beér János. Bev. Beér János - Csizmadia Andor. Bp. 1954. 676.
