Századok – 2002
Tanulmányok - Frank Tibor: Kossuth és Shakespeare: nyelv és politika IV/863
878 FRANK TIBOR angol és amerikai barátok egyre gyakrabban emlegették a fogságot és Shakespeare jelentős szerepét. A történet bekerült a Viktória-korabeli Anglia egyik legolvasottabb, sőt, nemzetközi körökben is ismert történelem-könyvébe, Justin McCarthy parlamenti képviselőnek A History of Our Own Times című munkájába is, melyet hamarosan különböző nyelvekre, így németre, és Anglia története korunkban címmel magyarra is lefordítottak.107 McCarthy a Lord Palmerston külpolitikájáról szóló fejezetben igen részletesen tárgyalta Kossuth angliai fogadtatását. „Kossuth személye és ügye igen alkalmas volt rá, hogy lelkesítően hasson egy gyülekezetre" - idézte föl McCarthy. „Meglepően szép arcza és méltóságos megjelenése vala. Ruházatja és magaviseletje regényes, s talán még szinészies is volt. Olyan volt, mint egy festmény; minden mozdulata és taghordozása, mintha arra lett volna számítva, hogy a festő megörökítse. Minden kétségen felül egyik legékesebben szóló férfiú vala, a ki valaha angol népgyülekezethez szólott. Kossuth egyik fogsága alatt legfőkép Shakespeare műveiből tanulta az angol nyelvet. Annyira urává tudott az angol nyelvnek lenni, mint kevés idegen valaha; de a minek urává lőn, nem az utczák és elfogadó szobák közönséges társalgó angol nyelve volt. A hogy ő angolúl beszélt, a lehető legfinomabb vala, a melyből a tanuló is megtanulhatott volna ékesen beszélni — Kossuth a Shakespeare angol nyelvét beszélte."108 A magánmítosz egyre sűrűbben forgott közszájon, s utat talált a sajtóhoz és a népszerű irodalomhoz is. Kossuth Shakespeare-tanulmányai hasonértelművé váltak Angliával és az Egyesült Államokkal, angolsága Shakespeare nyelvével, míg Shakespeare nyelve a szabadság hangjával és a demokráciával. Olyasmi alakult ki tehát, amit irodalmi toposznak nevezhetünk: Shakespeare a szabadság metaforájává vált. Kossuth, hosszú politikai pályafutása hátralévő éveiben magyar nyelvű politikai levelezésében továbbra is idézte Shakespeare-t.10 9 Kossuth neve egészen a századfordulóig mind Angliában, mind az Egyesült Államokban a szabadságszerető Magyarország szinonimája maradt. Halálakor még a konzervatív angol lapok is az 1848-1849-es eszmék ékesszóló bajnokaként gyászolták.11 0 Amikor az 1900-as évek elején néhány jeles brit újságíró és leendő politikus, így a The Times tudósítója, Henry Wickham Steed, a történész R. W Seton-Watson és H. W V Temperley először jött Magyarországra, Kossuth népének 107 Justin McCarthy, A History of Our Own Times from the Accession of Queen Victoria to the General Election of 1880 (Leipzig: Tauchnitz, 1879); McCarthy, Anglia története korunkban (Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1885), I—III. kötet; McCarthy, Geschichte Englands, von der Thronbesteigung Viktorias bis zum Berliner Kongress (1837-1878) (Leipzig: Bernhard Schlicke, 1881-) 108 McCarthy, Anglia története korunkban, i.m. I. kötet, 546. 109 Idézet a Viharból, Kossuth levelében a debreceni Függetlenségi Párthoz, Collegno al Baraccone, Turin, 1875. június 15.; idézetek a Hamletből egy Helfy Ignáchoz intézett levélben, melyet Kossuth Deák Ferenc halálának alkalmából írt, 1876, közölve Irataim, Vol. III; idézet a Julius Caesarból Simonyi Ernőhöz írott levelében, Collegno al Baraccone, 1876. december 12.; Kossuth Lajos válogatott munkái (Budapest: Franklin-Társulat, d.n.), 227, 240, 260, 355. 110 Sidney J. Low, Kossuth and the Hungarian War of Liberation, The National Review, Vol 23, May 1894, 350-363.; The Saturday Review, March 24, 1894, 301-302.; The Times, March 21, 1894, 9, 11. Vo. Jeszenszky Géza, Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894-1918) (Budapest: Magvető, 1986), 115, 329.
