Századok – 2002
Tanulmányok - Frank Tibor: Kossuth és Shakespeare: nyelv és politika IV/863
KOSSUTH ÉS SHAKESPEARE: NYELV ÉS POLITIKA 879 nemes képzete lebegett a szemük előtt. Budapesti tartózkodásuk alatt gyakran támogatta és befolyásolta őket Kossuth fia, barátjának, Pulszky Ferencnek a családja, vagy a Kossuthot az emigrációban is támogató agg Türr István tábornok.11 1 Jóval később, csupán egy nappal a magyarországi német hatalomátvétel előtt az Esti Újság cimű budapesti napilap hosszú cikket közölt „Kossuth Lajos diadalmas bevonulása New Yorkba 1851 december 6-án" címmel, melyben a szerző hangsúlyozta, hogy Kossuth „hatalmas sikerét mindenekelőtt Shakespeare-nek tulajdonította, minthogy a világhírű drámaíró archaikus és klasszikus kifejezéseit használta, melyek óriási benyomást tettek a tömegekre. Kossuth maga is beismerte, hogy 'Shakespeare-től tanultam angolul'".11 2 A cikk szándéka azon a történelmi fordulóponton Magyarország elveszett szabadságának és függetlenségének felidézése volt. A hidegháború napjaiban az amerikai magyarok Kossuthot a nyugati szabadság bajnokaként festették le, s ebben az összefüggésben is fölemlítették angolságát, melynek forrása Shakespeare volt. Mindez hozzájárult a hős politikai céllal aktualizált képének megalkotásához.113 IV. Összefoglalásul talán hasznos lesz visszaidézni egyes megállapításainkat. A magyar felső körökben a 19. század első felében egyre népszerűbb volt, s csaknem rendszeressé vált az angol nyelv tanulása és Shakespeare olvasása. Kossuth sok tekintetben éppúgy követte a magyar főnemesség és értelmiség példáját, mint osztályának, a köznemességnek számos más képviselője. Nincsen olyan egyértelmű, korabeli bizonyíték, ami alátámasztaná Kossuth későbbi állítását, hogy angol nyelvismerete lényegében Shakespeare angolságából fakad. 1837-ben, börtönidejének első évében Kossuth maga is beszámol arról, hogy három évvel azelőtt már meglehetősen sokat olvasott angolul. Gyakori és részletes levélváltása családtagjaival, egyetlen utalást sem tartalmaz a Shakespeare-tanulmányok kitüntetett szerepére vonatkozóan, minden, amit erről tudunk, a száműzetésben elmondott visszaemlékezésein alapul. Kossuth különböző olvasmány lajstromai a legkülönbözőbb angol könyvek mohó olvasójaként mutatják be őt. A valóság az, hogy angoltudása sokkal inkább számtalan forrás igen eklektikus keverékére, semmint egyedül Shakespeare-re alapozódott. A Kossuth által szóban és írásban használt angol nyelv — fordulatai, hasonlatai, szókincse és stílusa — lényegében sokkal közelebb ált a romantika, mint angliai Erzsébet korához. Az a tétel, hogy Kossuth az angoltudását csupán az 1837 és 1840 közötti börtönévekben folytatott, gondos Shakespeare-tanulmányokra alapozta, csak része az igazságnak, és sokkal inkább tudatos mítoszteremtés eredménye, semmint önéletrajzi tényközlés. Kossuth azért fonta utólag élettörténetébe ezt a 111 Jeszenszky Géza, különösen 10, 48, 51, 64, 65, 72, 89, 92, 93. 112 Ivándy E. R., Kossuth Lajos diadalmas bevonulása New Yorkba 1851 december 6-án, Esti Újság, 1944. március 18. Újságkivágás Gál István gyűjteményében, Budapest, Gál István családjának szívességéből. 113 Endre Sebestyén, Kossuth: A Magyar Apostle of World Democracy (Pittsburgh, PA: Expert Printing Co., 1950), 136.
